Hiányozni fog a karácsony

Sziasztok!

már napok óta gondolkodtam rajta, hogy mennyire fog nekem hiányozni a karácsony, most hogy átélhetem. Természetesen nem térek át, nem leszek ateista, egészen egyszerűen csak hiányozni fog ez a boldog várakozással teli időszak. 

Bent a  munkahelyen november 30-a óta szólnak a karácsonyi zenék és én is azóta próbáltam szépen lassan lelkileg felkészülni a karácsonyra. Ha végig gondolom, hogy csak egy hónap volt, el sem tudom képzelni, hogy fért bele ennyi minden, mert rengeteg olyan apróság történt, ami közelebb vitt ahhoz, hogy megérezhessem a "karácsony hangulatot".  

A hónapban kivételesen nem dolgoztam hülyére magam, így ez az időszak volt az én pihenésem, hogy a következő évet teli energiával kezdhessem majd és a kilátások szerint talán szükség is lesz minden energiámra. Még sok mindent szeretnék megvalósítani.

Sajnos a családom nélkül, munkával töltöm az ünnepeket, de szerencsére sosem vagyok egyedül, a párom mindent megpróbál, hogy ha eloszlatni nem is tudja a fel-feltörő bánatom, de enyhítse azokat. Mikor fáradtan hazaértem, időnként meglepett egy-egy aprósággal, ami szerintem pont ennek az ünnepnek a lényege, a törődés. 

Nekem nem az ajándékok számítanak. Tudom, klisé és el sem hiszi senki, de amire szükségem van, általában megveszem magamnak. Ha valami túl sokba kerülne, azt pedig ajándékként sem várom el senkitől. Nyilván jól esne és nagyon boldog lennék, de sokkal jobban szeretem a meglepetéseket, mint hogy én mondjam meg, hogy mit is szeretnék.

Azt hiszem, elkanyarodtam az eredeti témától. Miért fog még hiányozni a karácsony? Akciók? Az előbb említettem, hogy, amit szeretnék, azt meg is veszem magamnak és én magamat is meg szoktam ajándékozni egy kis aprósággal. Idén a The Body Shop 40 százalékos kedvezményét használtam ki, amit még egy öt fontos kuponnal toldottam meg, így ezért a csomagért mindössze kicsit több, mint négy fontot fizettem.  A párom el sem akarta hinni, mikor megmondtam neki.

Egy másik dolog, ami hiányozni fog, az a #yourdecember instagram kihívás. Nagyon megszerettem, hogy minden nap önfényezés nélkül tehetek ki képeket, hiszen célja van, nem csupán magamutogatás. Minden napot egy kisebb erőpróbának fogtam fel, gondolkodtam, miket tudnék mutatni az adott napi témában. Régen, míg csak a körmözésről vezettem blogot, csináltam már több alkalommal is, és mindig nagyon szerettem, hogy agyalni kell, hogy minél kreatívabb, egyedibb legyen a végeredmény.

Aztán, mi hiányzik majd még? Inákább megmutatom képekben. Már le sem tudnám írni, Ezek inkább érzések...

A nevemet itt még véletlenül sem tudják helyesen leírni, de a szándék a fontos

Végül pedig szeretnék mindenkinek nagyon békés és boldog karácsonyi ünnepeket kívánni!

További szép napot!

Nincs kifogás

Sziasztok!

Hosszú ideje gondolkodom, hogy mit is írhatnék. Nem fogom azt mondani, hogy akartam, de nem volt időm, mert ez a csúnya gonosz világ kitolt velem. Igazság szerint nagyon jól alakul az életem, és éppen ez az, ami elvonta a figyelmem. Időm volt, csak kedvem nem. Akkor meg minek.

Talán van, aki még emlékszik. valamikor videóztam is. Aztán máshogy alakult az életem, más került előtérbe, elmaradtam vele, nem fejlődtem, már nem éreztem úgy, hogy ez az, amit csinálni szeretnék. Persze a technikai hátterem sem volt meg és az önbizalmam sem. Mostanában viszont sokszor eszembe jut, mennyire szerettem csinálni. Őszintén, hiányzik.

Nem akarom, hogy a blogom is így elvesszen a süllyesztőben. Szeretek írni, szeretem, hogy az emberek el tudják olvasni, hogy a gondolataim másokat is gondolkodásra késztetnek. Vagyis szeretném...

Néha úgy érzem, nincs miért írnom. Ha valami nagyon őszinte dolgot akarok elmesélni, rendszerint a már kész bejegyzést publikálás helyett törlöm. Mert senkit nem érdekelne. Kit érdekel a nyafogás? Kit érdekel, hogy milyen fáradt vagyok, hogy napok óta nem aludtam hat óránál többet, vagy hogy rendszerint elszundítok hazafele a buszon, mint egy kisgyerek?

Jól vagyok. Csak ez számít. Sok minden hiányzik az életemből: a családom, a barátaim, a zenélés, de nagyon szerencsés vagyok. Anglia egy nagyon jó hely a fiatalok számára. Nem a paradicsom, itt is meg kell dolgozni a pénzért, de dolgozhatsz. Itt van lehetőség. És én nagyon szerencsés vagyok, hogy itt élhetek. Bár vannak rosszabb napjaim, de sokat tanultam, mióta itt vagyok.
Lett önbizalmam. Már meséltem, miken mentem át és ahhoz képest mit értem el. Már nem hiszem, hogy egy nulla vagyok. Inkább egy szigorú hármas, de továbbra is fejlődőképesnek ítélem magam.
Megtanultam egy idegen nyelvet úgy, hogy simán, mindenféle idegeskedés nélkül a legnagyobb természetességgel beszélem az itteniekkel.

Úgyhogy éppen itt az ideje, hogy visszatérjek a kezdetekhez. Sokat gondolkodtam, hogy valami mégis hiányzik a nagy boldogságból. Írni szeretnék. Úgyhogy legyen ez az első próbálkozás, A többi majd talán jön magától.

További szép napot!

Elfogytak

Sziasztok!

Még a "szünet" előtt gondoltam rá, hogy kellene egy ilyen bejegyzést írni, de odáig jutottam csak el, hogy elkezdtem gyűjtögetni a dolgokat. Ez elég nehézkes feladat volt, mert én azonnal hajítom a kukába az üres flakonokat, tubusokat, bármiket. Most is volt olyan, amit kidobtam, de próbáltam eltenni a dolgokat, úgyhogy akkor kezdjük is.

Az első csoportba gyűjtöttem a tusfürdőket. Az elsőt még nem használtam el száz százalékosan, még van benne egy használatra való, de nem akartam tovább húzni, mert már agybajt kaptam a körülöttem lévő szeméttől. Az I love... tusfürdő nem volt nagy kedvencem. Kellemes narancsos illata van, de ennyi. 

Ezzel szemben a The Body Shop pinita colada illatú tusfürdőjét imádtam. A legcsodálatosabb illat volt, amit valaha szagoltam. A TBS termékek egyébként is fantasztikus illatúak, de ez mindet leveri. Kár, hogy csak limitált volt, és már nem kapható.

A következő csoportban találhatók azok a, amik megváltoztatták az életemet. 

Az első ilyen az a The Body Shop teafaolajos arcmaszkja. Imádtam.

A Batiste száraz samponjával sincs ez másként. Végre találtam egy olyan száraz sampont, ami valóban működik és fantasztikus illata van. 

A Nivea sminklemosóját már nem is kell bemutatnom. Mindig is imádtam a kétfázisú arctisztítókat, de ez egy régi nagy kedvencem.

Rexona dezodort használtam évekig. Gimiben imádtam, mert kellemes illata volt, de nem az a nagyon erős, túlzó, gyümölcsös, hanem egyszerű tisztaság illata volt, A Rexona Maximum protection ugyanezt adja meg azzal a plusszal, hogy brutál erős izzadásgátló hatása van. Imádtam, újraveszem.

Sminkek. Nem sok sminket hordtam a nyáron. Most hogy már újra dolgozok, leginkább ezeket használom. Alapozó, szempillaspirál, szemöldökceruza...

Mindkét alapozót szerettem, de a Maxfactort sokkal jobban. A Rimmel Lasting finisht valószínűleg valahogy megváltoztatták, mert régen imádtam, de ez az üveg már nehézkesen fogyott el. 

A Maybelline Lash sensational szempillaspirálja a kedvencem. Most is van egy használatban, ahogyan a Maybellone Browsatin kétvégű szemöldökceruzája is.

A vegyszerek kikészítették a kezem, most pedig már szinte itt a tél, tehát rakatszámra használok mindenféle krémet. Mindkettőt imádtam.

Ennyi lett volna már, legközelebb találkozunk!

További szép napot!

fantastic beasts körmök

fantastic beasts and where to find them

The body shop szerzemények

Sziasztok!

Soha nem szerettem a márkaboltokat. Az ott tapasztalt túlzott készségesség engem mindig taszított, de ha egyet mégis szeretek, az a The Body Shop. Ahogy belépek, már magával ragadnak az illatok. Természetesen ritkán megyek csak nézelődni, általában csak tudatos céllal megyek be, mert üres kézzel ritkán jövök ki. 

Ezúttal is egy kisebb szatyorral távoztam, pedig csupán a teafaolajos, agyagos arcmaszkom utánpótlásáért mentem. Csak ott tudatosult bennem, hogy ezt valószínűleg már nem lehet kapni, legalább is abban az üzletben nem, mert mikor rákérdeztem, azt mondták, már nincs és nem is lesz.

Kissé elszomorodtam, de az eladó azonnal ajánlott két terméket a problémámra. Az egyik a teafaolajos termékcsalád széruma, a másik pedig a Himalayan charcoal purifying glow mask.

Ez első ránézésre nem túl bizalomgerjesztő, hiszen szakasztott olyan, mintha sarat kenegetnék az arcomra. Ráadásul mikor először felkentem, azt hittem, azonnal le is kell mosnom, mert olyan szinten csípte az egész arcomat, hogy azt hittem, rákvörös lesz a végeredmény. Azonban egy-két perc elteltével, ahogyan elkezdett megkötni, az égető érzés is abbamaradt és húsz perc múlva a lemosás után a bőröm olyan puha és tiszta érzetű volt, hogy azonnal beleszerettem ebbe a termékbe.

Ráadásul éppen akció volt. Huszonöt fontos vásárlás felett ajándékba járt egy általam választott termékcsaládból álló kis csomag. 

Kitalálhatjátok, hogy melyiket választottam. A teafaolajasat, ami tartalmazott egy arclemosót, egy tonikot és egy arckrémet.

Ennyi lett volna mára. Legközelebb találkozunk.

További szép napot!

A világ legegészségtelenebb saláta recept

Sziasztok!

Aki régebb óta olvas, az biztosan tudja, hogy én és az egészséges táplálkozás nem vagyunk éppen jó viszonyban. Nekem nincs vele különösebb bajom, és egyáltalán nem bánt, ha valaki egészségesen akar étkezni, de az egész ilyen életmód valahogy távol áll tőlem. Talán nincs elég akaraterőm hozzá, de inkább úgy mondanám, hogy időm nincs. Nem fogok zöldségeken élni, mikor dolgoznom kell, muszáj, hogy energiám legyen. 

De nagyon szeretem a salátákat, pláne, ha hús is van a dologban, ez a saláta pedig még a párom tetszését is elnyerte, pedig féltem, hogy túl csajos ételnek  ítéli majd meg, de nagyon laktató.

Hozzávalók:

• jégsaláta
• sárgarépa
• uborka
• paradicsom
• paprika
• pulyka hús
• foghagyma
• sajt (trapista)
• olívaolaj
• só, bors

Elkészítés:

Az egyetlen macera az a hús elkészítése, amit meg kell pirítani a foghagymával. Majd összevágni mindent és összedobni egy tálba, majd megsózni, borsozni, meglocsolni egy kis olívaolajjal. 

Mikor kész, majonézzel vagy akár magában is fogyasztható.

Jó étvágyat!

Építkezz a múltból - Ha az élet téglát ad, kreálj valami hatalmasat!

Sziasztok!

Gondolom, feltűnt nektek, hogy a cím első fele már megjelent egyszer. Ez annak a bejegyzésnek a folytatása. Nem volt könnyű újra átélni, mert bár túl vagyok rajta, de mégis elég fájó emlékek ezek. Itt azonban nincs még vége.

Akkor azt hittem, könnyű lesz új munkát találni, mert elég, ha akarom és kitartóan keresem. De az idő elkezdett telni, rám pedig egyre csak nehezedett a nyomás, haszontalannak éreztem magam, és lelkileg sokat kínoztam magam miatta.

Két és fél hónapot töltöttem munka nélkül és bár az elején jól esett a pihenés, ahogy az idő telt, szembe kellett néznem önmagammal. Nem is tudom igazán, hogyan is fogalmazzam ezt meg. Abban az időben nem voltam önmagam legjobb barátja. Kezdetnek ott volt, hogy az amúgy sem túl nagy önbizalmam az előző munkahelyemen még inkább megcsappant, mert míg inkább eljátszottam, hogy ostoba vagyok, mintsem konfliktusba kerüljek, és ezt nem voltak rest naponta megerősíteni bennem, valahol el is hittem azt, úgyhogy ott álltam munka nélkül úgy hogy egy utolsó lúzernek hittem magam. Minden nap okoltam magam, amiért még nem sikerült új munkára lelnem és bár anyagilag még ekkor is független voltam, akadtak olyan "jóakarók", akik tudták, hogy ők már mit csinálnának a helyemben, vagy éppen a párom helyében. Sokat sírtam ezek miatt. Gyakorlatilag már annyira nem hittem magamban, hogy még az utolsó embert is, aki fizikailag is mellettem tudott lenni, elkezdtem bántani.

Sokszor voltam undok a párommal, aki egyáltalán nem értette, hogy mi is történik, mit tegyen, hogyan segítsen nekem. Hiába mondta, hogy nincs semmi baj, hogy mellettem van, ne féljek, én csak okoltam magamat. Naponta mondtam el magamnak, hogy ostoba vagyok, hogy még ennyire sem vagyok képes, de a számat azt jártatom, pedig egy tudatos lánynak hittem magam. Folyton csak azt láttam, hogy a terhére vagyok mindenkinek, hogy mindenki un már, és hogy ezt megerősítették azok amiket viszont hallottam, az egyáltalán nem segített. A végén én már jóformán mindent megtagadtam magamtól, ami egy kicsit is jól esett volna, a páromtól pedig még egy fagylaltot is csak nagy nehezen tudtam elfogadni. És még így is a szájukra vettek, hogy eltartatom magam. Pedig ha tudták volna...

Ezek után pedig nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy ritkán mozdultam ki itthonról. Egy idő után pedig kialakult, hogy nem szerettem kimenni. Ha csak a boltba kellett volna lemennem, már akkor komolyan meg kellett küzdenem magammal, és később már szorongtam, ha ki kellett mozdulnom itthonról, olykor pedig még a sírógörcs is rám tört. Ettől pedig még rosszabbul éreztem magam. Gyűlöltem magam, amiért gyenge voltam, nem értettem, miért érzek így.

Mégis interjúra el kellett mennem. Nem volt könnyű ezekkel az érzésekkel és még ekkor sem gondoltam túl sok jót magamról. Az első két pofára esés után pedig a helyzet csak rosszabb lett. Nem akartam folytatni, sokszor akartam feladni mindent.

A megoldás pedig a legváratlanabb pillanatban érkezett. Egy vasárnap reggel teljesen ki voltam készülve, nem akartam hinni, hogy nem megy, erőre kaptam és a neten keresgéltem munkát. Semmi értelme nem volt, hiszen két hétre rá mentünk haza két hétre. Mégis rengeteg jelentkezést küldtem el. Nem gondoltam, hogy bármi is lesz, hiszen körülbelül tízszer ennyi helyre adtam be az önéletrajzomat, sok helyről pedig választ sem kaptam.

Pár napra rá viszont csörgött a telefonom. Munka miatt hívtak, másnap pedig már mentem is az interjúra. Féltem. De minden rendben ment. Még a kéthetes szabadságomat is jóváhagyták. De nem mertem bízni benne. Mikor azonban megérkezett az üzenet, hogy várnak a training-re, kezdtem felfogni, hogy ez valóság. A munka tényleg az enyém.

forrás:http://www.coffeemachinereviews.co.uk/coffee-machines-under-100/

Azóta pedig felfordult az életem. Ahogyan elkezdtem dolgozni, minden felborult. Aki már dolgozott kávézóban, az tudja, hogy a hajnali kezdés bizony nem könnyű és ha ezt ötvözzük azzal, hogy huszonnégy órán át nyitva van és állandó váltásban vagyunk, tehát sosem azonos a beosztásom, hát teljes a zavar. Még csak most kezdek visszatérni magamhoz. Vagyis ez egy kicsit bonyolultabb. Más lettem.

 Az új munkával nyertem egy kis önbizalmat és most próbálom újra felépíteni önmagamat. Próbálok erős maradni, de időnként nem könnyű. Az biztos, hogy megtanultam, hogy hinnem kell magamban és nem engedhetem meg másoknak, hogy lenézzenek, vagy lealázzanak.

Ez az, amit mindenkinek tanácsolok. Ne hagyjátok magatokat, hogy félrevezessenek, hogy lenézzenek.Inkább gondoljatok egy kicsit többet magatokról! Ne hagyjátok, hogy félresöpörjenek! Legyetek erősek és higgyetek a csodákban!

Építkezz a múltból

Sziasztok!

Nagyon nehéz elkezdeni ezt az egészet.

Túl hosszú időt hagytam ki ismét ahhoz, hogy gördülékenyen folytassam tovább ott ahol abbahagytam. Nem tudok nem megállni és megosztani veletek az okát

ű
Nem magyarázat ez. Változások.

Még nem tudom, hogyan fogom tudni kezelni a blogot, mert akkora horderejű váltás robbant be az életembe, amit még az elmúlt hetekben még nem tudtam megtanulni kezelni, de igyekszem. Eddig babonából mindenféle közösségi stopot rendeltem el magamnak, még egy apró utalást sem tettem, hogy mégis itt alakul. Féltem, hogy mégsem sikerül. Azt hiszem, azt nem viseltem volna túl jól.

Ahhoz, hogy mindent megértsetek, kicsit vissza kell menni az időben június huszadikára. Az volt a nap, mikor minden eldőlt, mikor megfogalmazódott bennem a döntés, ennyi volt. Aznap este fogalmaztam meg a felmondásomat, amit aztán másnap be is adtam és azonnali hatállyal felmondtam.

Bármennyire is dühös voltan, nem volt könnyű. Először is ez volt az első angliai munkahelyem, ahol majdnem két évet eltöltöttem. Ennek köszönhetően ismertem meg a páromat, itt kezdtem igazából új életet. De mennem kellett. Igazából egy-két nappal előtte tudtam, hogy csak egy pici választ el a búcsútól. Akkor még úgy akartam elmenni, hogy van más. Akkor tudtam meg, hogy hiába ígéret, hiába csináltam gyakorlatilag a főnököm munkáját, hagytam, hogy mindenért baszogasson, mondva, hogy majd ezeket majd mind ki kell szúrnom mások munkájában, az előléptetésem helyett felvettek valaki mást a nekem felajánlott posztra. Mindezt úgy, hogy azt mondták, csak kisegíteni jött egy-két napra. És a főnök még azután is hallgatott, hogy már mindent tudtam. Ekkor már nem akartam vele dolgozni. Hatalmasat csalódtam benne. Örökre elmúlt minden bizalmam és tiszteletem. Ez után már nem éreztem azt, hogy ez nekem megérné és elkezdődtek a bajok, ami miatt gyakorlatilag mindenféle utólagos túldramatizálás nélkül gyomorgörccsel mentem dolgozni. És ő még a jobbik főnök volt. Ő kedvelt.

Volt aki sosem leplezte, hogy nem szeret és az utolsó időkben ő is nagyon megnehezítette az életemet és bár bizonyítani nem tudtam, de volt egy olyan sejtésem, hogy ő tett az előléptetésem alá. Ő nem volt valójában főnök... Magyarul őt munkafelügyelőnek, ellenőrnek neveznénk. Rangban nem volt felettem, de mivel ő felelt azért, hogy a munka jól és készen legyen, így gyakorlatilag felettem állt, de mégsem. A lényeg, hogy bár nem vagyok rasszista, elintézte, hogy minden lengyelt alapjáraton gyűlöljek. Az angliai magyaroknak nem mondok újat azzal, hogy az ilyenek hogyan keserítik meg a szállodai szobalányok munkáját. Ott is foltot lát, ahol semmi nincs, képes hajat dobni a tiszta szőnyegre, csak hogy bebizonyíthassa, hogy nem porszívóztál fel, és ha megcsináltál mindent, akkor beleköt valami olyanba, ami nem képezi a napi munkafeladatok részét, mondva, hogy de igen. Hát ő is ilyen. Levezette rajtunk az őt ért sérelmeket, ordított, fenyegetőzött. Őszintén, féltem tőle.

Engem pedig különösen nem kedvelt. Mindent megtett, hogy egy buta senkinek érezzem magam, hogy megragadjak itt ahol vagyok és már majdnem elhittem neki. Hogy honnan eredt a gyűlölete, azt csak sejteni lehet. Nem vagyok ostoba. Talán ez volt a legnagyobb baj. Jól beszéltem a nyelvet. Jobb napjaimon jobban is, mint ő. Ambiciózus fiatal lány voltam, aki a takarításnál sokkal többre képes. Nem utolsó sorban pedig jóban voltam a főnökkel. Egy normális világban joggal félhetett volna, hogy egy szép napon arra ébred, hogy hasonló beosztásban vagyok vele. De erről szó sem volt kezdetben. Én csak nyugodtan akartam élni, dolgozni. Mikor elérkezettnek éreztem az időt, hogy váltsak, akkor derült ki, hogy ez bizony nem olyan egyszerű. Nem tudom, hogy mi történt a háttérben, csupán annyit, hogy mikor recepciósnak akartam átjelentkezni, a főnökök vitatkoztak és bár már rábólintott, a leendő főnök meggondolta magát. A volt főnököm intézkedett.

Ezen átmenni megterhelő volt. Így mikor az étterem menedzsere kérdezte, hogy nem akarok-e ott dolgozni, szó nélkül hagytam ott. Tudtam, hogy azt nem engedik. Talán furcsa ez így, hiszen mióta dönthet valaki helyettem, meg olyan nincs, hogy nem lehet, ha azt akarom, de mégis volt. Ők mindenáron ott akartak tartani. Bezártak. Csak egy esélyem volt szabadulni. El kellett mennem.

Addig azonban valaminek még teljesülnie kellett. A költözés. Itt a blogon is megírtam, hogy mennyire boldogok voltunk, mikor végre sikerült találnunk egy elfogadható lakást és kiköltöztünk munkásszállóról, ami szintén elég nehézkesen ment.

Ezután szép lassan tudtam, hogy máshol szeretnék majd dolgozni, de júniusig minden csak nagyon elméleti terv volt. A munka után nem is nagyon jutott már energiám rá. Csak egy lökés kellett.

A bizalom elvesztése pedig épp elég nagy pofon volt. Vagyis jó nagy volt. Mert akkor még maradtam. Aztán egy apróság miatt mondtam fel. Egy apró szemétség miatt mondtam fel. Szerintük nem volt min bepöccenni, de nekem elegem volt.

Június huszonegyedike reggel megkönnyebbülten mentem be kezemben a felmondással, pedig nagy harc várt még rám. Ugyanis nem engedtek olyan könnyen el, mint ahogyan azt gondoltam volna. A "kedvenc" munkafelügyelőm (nem vagyok hajlandó főnöknek hívni) ragaszkodott hozzá, hogy várjam meg a főnököt, aztán ketten próbáltak elijeszteni az azonnali felmondástól azzal, hogy akkor törvényileg búcsút mondhatok az utolsó fizetésemnek, Ekkor jött nagyon jól, hogy nem voltam egyedül, mert bár én is tisztában voltam vele, hogy ezzel semmiképpen nem szegek szerződést, de lehet, hogy hagyom magam meggyőzni, ha nincs mellettem a párom, aki megerősített benne, hogy nincs igazuk. Még ekkor is próbáltak semmibe venni, ostobának nézni annak a reményében, hogy elhiszem és továbbra is ott tarthatnak. Azután már kérték, hogy csak egy hetet maradjak. Eszemben sem volt. Egy percig nem akartam maradni, hiszen épp elég volt már.
Nehéz majdnem fél óra volt. De megszabadultam. Azóta csak a rémálmaimban jelenik meg a hotel belsejének a képe.

Hogy miért is meséltem ezt most el nektek. Egy kicsit önzésből. Szeretnék megszabadulni attól a tehertől, amit ezek nekem jelentettek. Egy kicsit segítségül. Mindenki kerülhet ilyen helyzetbe, hiszen nem meglepő, hogy a munka gyakorlatilag beszippantja és tönkreteszi. Nekem még mindig folyamatban van, hogy visszaszerezzem az önbizalmam. Egy biztos. Az energia megvan, a lehetőség adott. Hamarosan pedig elmesélem, hogy mi történt ezután. :)

Csillámos narancs őszi manikűr

Sziasztok!

Az elmúlt időben teljesen csupasz körmökkel léteztem. Ezt eddig el sem tudtam volna képzelni, de most valahogy rákényszerülve elviselem a sorsom. Most viszont van pár napnyi lehetőségem, amit azonnal kihasználtam. Van ennek egy kis kényszer töltete, mert nem akarom a blogot manik nélkül hagyni. 

Úgyhogy most egy narancs színű, kissé őszies hangulatú manikűrt készítettem.

A narancssárga nagyon régi nagy kedvenc színem, nagyon energikus és nagyon pozitív életérzést ad. Nem mellesleg pedig a húgomtól pont kaptam egy naracs lakkot, amit ideje volt kipróbálni. Így esett erre a választásom, amit némi csillogással illetve fekete és ezüst strasszokkal egészítettem ki. 

Az összhatás nekem nagyon tetszik. 

További szép napot!

Otthoni vizeken

Sziasztok!

Kicsit hosszúra nyúlt a blogtól való távolmaradás. Hittem én, hogy a szabadság után egy csettintésre visszaáll a rend és minden folytatódik, ahogy volt, de az események felpörögtek én meg csak kapkodom a fejem. 

Ott tartottam, hogy lekéstük a gépet egyszer... majdnem kétszer és volt ott némi eltévedés valahol Londonban... Egyszer majd talán ezt is elmesélem, de erre az alkalomra inkább vágtam össze pár képet, hátha többet mondanak, mint amire most én képes lennék.

Három óra alvással és két kávéval dombot másztunk... vagy hegyet... vagy mifenét. Megmásztuk, az biztos.

Mit nekünk a rossz időjárás...

Az otthon maradt drágaságom. Inkább a konyhában aludt nehogy lecsússzon a búcsúzásról... :(

Nem hazudtoltam meg magam...

Nem én voltam... egy hang a fejemben mondogatta, hogy vegyem meg őket. Komolyan! :)

Természetesen történtek egyebek is. Találkoztam a barátaimmal, ami bár nagyon jól esett, de az egy-két órából nem fogok felet elszalasztani, hogy képeket készítsek, inkább megélem őket, hogy soha ne felejtsem el. Akárcsak a pillanat, mikor a saját ballagásomon hallottam az And hold in memory-t, ahelyett, hogy én játsszam, beleértve itt a hamis trombitát.

Nem tudom, hogyan tudom rendezni az életemet, de igyekszem hamarosan valami újjal előrukkolni.

Addig is:

További szép napot!

A sors és az utazás, vagy a visszahúzott bőrönd története

Sziasztok!

Ezt a képet még nagy örömmel készítettem tegnap reggel mondva, indulunk. 

Valami mégis ott lógott a levegőben.

Az egész útra nem úgy készülődtünk, hogy húha, végre, megyünk haza, hanem csak telt az idő és a nagy izgalom sehol. Nem igazán készülődtünk, csak sodródtunk az árral. Ez lehetett volna az első jel. De nem foglalkoztunk vele.

Akartam a blogra is pakolós szösszenetet felrakni. Be is fényképeztem, majd tegnap reggel kitöröltem. Valahogy nem éreztem szükségét. Hiába szenvedtem a körmömmel nem akart sikerülni. Mikor mégis, akkor egy óra múlva lepattant.

Majd összefutottunk egy olyan személlyel az utolsó reggel, aki miatt akár fel is adtam volna az egész utazást, ha kell. A legrosszabb, hogy ő ezt nem tenné meg értem. De a vér nem válik vízzé, ahogy mondani szokás. 

Azért is indultunk le reggel a boltba, mert elfelejtettünk valamit venni. Ez is jel lehetett volna. De nem figyeltünk. 

Többen éreztünk hasonlót, mégis mindenki figyelmen kívül hagyta az érzéseket. Mindenki próbált a jóra koncentrálni, de mikor a kocsiban ülve néztem, hogy még plusz öt perc, még plusz hét perc, még tíz..., mikor negyed órával kaputárás előtt rohantunk, már tudtuk, hogy hiába. 

Nem kívánom ezt az érzést senkinek. Tudom, hogy voltak ellenérzések, de haza akartunk jutni. El akartunk menni. Mindent megtettünk, de a másfél helyett négy órás úton valami megtört. Mikor szembesültünk vele, hogy ennyi volt, csak elfogadtuk a sorsunk. 

Két nap veszteség. A sors akarta úgy, hogy lemaradjunk. Senkin nem múlott. A forgalomról senki nem tehet. Csak megtörtént.

Holnap újult erővel nekivágunk. Kívánjatok sok sikert! 

További szép napot!

Rózsaszín csillogás

Sziasztok!

Eddig mindig azt hangsúlyoztam, hogy a rózsaszín nem az én színem. Lehet, hogy tévedtem? 

Nem tudom.

Minden esetre ezúttal egy rózsaszín manikűrt mutatok nektek, aminek megint csak az egyszerűségében van a bája... na meg a nagy adag csillogásban.

Felhasznált lakkok:

• Rimmel nail nurse
• L'oreal collection exclusive by Eva: Eva's delicate rose
• Berry M starlet 550
• two way nail art pen - fekete
• Rimmel Super Gel top coat

Az elkészítése nagyon egyszerű. Felvittem az alaplakkot, majd lefestettem az összes körmömet az Eva's delicate rose árnyalattal. Majd a gyűrűs- illetve középső ujjamon egy háromszög formát kihagyva felkentem egy vékony ecset segítségével a Berry M starlet-et. A formát két oldalról kontúroztam és egyenes, párhuzamos vonalakkal kitöltöttem. Vágül top coat-tal fejeztem be a munkát.

Az egész munka a száradási időkkel együtt maximum egy óra. Nekem abszolút megérte. :D

Ne feledd! Ha megosztanád a munkádat velem, használd instagramon a #kreasarok, illetve ha körmös képről van szó a #mutiamanid hastageket!

További szép napot!

Teszt: Maxfactor vibrant curve effect lip gloss

Sziasztok!

Nekem kezd kicsit furcsává válni ez a sok teszt a blogon, de megint csak van egy olyan termék nálam, ami mellett nem tudok csak úgy elmenni, és nem is értem, hogy miért nem hallottam már róla korábban, miért csak néhány hónapja ismerem.

Ez pedig egy újabb szájfény, mégpedig a Maxfactor vibrant curve effect lip gloss a 03 Trend-setter árnyalatban.

A kis aranyos nagyon hamar a kedvencemmé vált attól függetlenül, hogy bár kerestem egy mindennapi használatra való, alig látható ajakterméket, de nem akartam szájfényt. Semmiképpen. Rúzs fanatikus vagyok, de abból is ami nem mozdul, fent marad, nem kell igazgatni, mert nem vagyok a fél óránként tükörbe nézelődő lány. De ez megtetszett. Gondoltam, miért ne.

Próbálom túltenni magam, a személyes érzelmeken és következzenek egy kicsit a szárazabb tények. Az egyébként érdekes kialakítású üvegben 17 ml anyag található, jól záródó kupakkal, tehát abszolút táskabarát. Az árnyalatát, már fent írtam, de a színe meg sem közelíti az üvegen láthatót, amit előre sejteni lehetett. Nagyon visszafogott, már-már áttetsző tele apró arany csillámokkal, amik jól kiemelik az ajkakat miközben minden alig feltűnően természetes marad. 

A hatása nem sok, egy teljesen normális szájfénynek mondanám, de nem ragacsos a formulája, így azoknak is bátran ajánlom, akik emiatt nem szeretik az ilyen sminktermékeket. 

Amit még kiemelnék az az illata. VÉGRE! Valami, ami nem émelyítően édes, cukros. Nagyon visszafogott, inkább sorolnám a gyümölcsös illatkategóriába, de van benne valami friss, ami miatt szívesen nyúlnék hozzá reggelente. 

Az egyetlen hátulütője a dolognak az ára. Nos, igen. Mint a Maxfactor termékeiért általában ezért is kissé mélyen bele kell nyúlni a pénztárcában, mert az ajánlott fogyasztói ára 7,99 font, ami lássuk be túl sok.

Összességében egy egészen jó termék, de nem tanácsolom megvételre, mert az árát nem éri meg. Ennyi pénzért már tök jó hosszan tartó rúzsokat is kapni. Akkor inkább az! ;) 

Ha esetleg olcsóbban hozzájuttok (mint én is), akkor érdemes egy próbát tenni vele.

További szép napot!

Betti féle rúzs tag

Sziasztok!

Nem is tudom, hogyan kezdjem ezt el, furcsa mások tag-jét kitölteni, meg amúgy is bármilyet, tekintve, hogy én nem vagyok olyan tag-es blogger, jobban szeretem a saját ötleteket. De most Betti blogján egy nagyon érdekes kérdéssort találtam, aminek nem tudtam ellenállni. Egyrészt az ő általa kitalált kérdéseket tartalmazza, másrészt pedig rúzsokról van szó, én pedig pedig teljesen odavagyok értül. Úgyhogy akkor nézzük a kérdéseket!

1. Melyik volt az első rúzsod?

Az első rúzsom még teljesen véletlenül megvan. Ez persze csak azért lehet, mert máig nagy kedvencem. Nevét nem tudom. sem semmi mást, mivel az évek kissé megviselték, de állítólag a Barry M csodarúzsa működik hasonló módon. Ez a kis aranyos egy látszólag rózsaszínes árnyalat, de az ajkak színéhez igazodva éri el a végleges színét, ami majdnem minden esetben egy hideg tónusú piros árnyalat. Állagát tekintve nagyon kemény, mégis könnyen használható és evést, ivást simán kibír. Betti példájával élve, ezzel még hamburgerezni is simán lehet.

2. Melyik a kedvenc rúzsmárkád?

Nem feltétlenül tudnám megmondani. Ritkán ugrok egy-egy márkánál csak a rúzsok után, mert valamiért sokkal inkább meghatározó nálam egy márkánál az alapozó, korrektor vagy púder, bár ezekből már megvannak a kedvenceim. Rúzsoknál túl nagyok az igényeim, azokat pedig csak nagyon kevés ugorja meg, de egyet tudok, ami nem a nagy kedvencem, de már sehol nincs, ami a Benefit. Ez is leginkább a lady's choice Lana rúzs miatt nagy kedvenc, ami egy tökéletes nude szín, viszonylag tartós kategóriába sorolnám, de messze nem annyira, mint az előző.

3. Melyik a leginkább elhasznált rúzsod?

Szerintem senkit nem lepek meg, ha azt mondom, hogy az, amit az első pontban mutattam. Sajnos már alig van belőle.

4. Melyik finish a kedvenced?

Nagyon szeretek minden finisht, hiszen mindnek megvan a maga különlegessége. Ha egyet kell mondanom, akkor az a félmatt finish. A matt nagyon különleges, elég karakteres megjelenést kölcsönöz, de azt csak inkább ősszel, télen mutat jól, míg a tavasz és a nyár a fénylő hatások ideje. Viszont a félmatt egész évben nyugodtan hordható.

5. Melyiket vetted utoljára?

Ha konkrétan rúzsról van szó, akkor a Rimmel moisture renwe rúzsokból vettem két árnyalatot, a 360-as As you want Victoria-t és a 660 in love with ginger-t.

Azonban ha kicsit tágabban értelmezzük, de mégis ajakra is használható termékről beszélünk, akkor a The Body shop lip and cheek tain-jei közül a pink hibiscus 001-et és a pink guava 022-őt.

6. Mennyi ajaktermék van általában a neszesszeredben?

Konkrétan neszesszerben ritkán van, inkább a táskám illetve a kabátom, nadrágom összes létező zsebébe rejtek egyet. Nem direkt. Aztán persze sosem találom őket. 

7. Melyik a kedvenc piros rúzsod?

Piros rúzs fanatikus vagyok, úgyhogy nem könnyű egyet kiválasztani és bár majdnem az As you want Victoriát mondanám, de van, ami annyira tökéletesen elegáns, hogy valóban nem egy mindennapi darab, ami nem más, mint a Rimmel Kate Moss kollekció 01-es árnyalata. Ez a valaha létezett legdögösebb vörös szín. Imádom az élénk, főleg piros rúzsokat hordani, de ez annyira luxus érzetű szín (van ilyen egyáltalán?), hogy ez már nekem is csak alkalmi viselet.

8. Hogyan tárolod a rúzsaidat?

Mióta kiszelektáltam, már elférnek egy kis fiókos tárolódobozban, úgyhogy abban.

9. Mi után epekedsz?

Ritkán epekedek egy-egy termék után, mostanában megvannak a saját kis megszokott dolgaim, igazából csak egy szemhéjpúder paletta, ami még az ilyen fanatikusnak is drága, de rúzs nem igazán van. 

Ami után epekedek, az a számomra tökéletes rúzs, aminek csodálatos élénk színe van, jól pigmentált és nem jön le csak olajos lemosóval.  :)

10. Kedvenc ajakápoló?

Egyértelmű. Maybelline Baby Lips. Nekem a Cherry Me árnyalat van meg és azóta nem használok másikat mióta megvan.

11. Melyik a legrosszabb rúzsod?

Megint csak nehéz a választás. Mondanám, hogy a Makeup Revolution folyékony rúzsai, mert azokkal sem vagyok kibékülve, DE van, amit még annyira sem használok és kivételesen ez a pont egyezik Bettivel a listánkon. A kis Ebay-es lehúzható vacak. Nekem ugyan működik, bár nekem a Cerry red árnyalat van meg, de olyan szinten kiszárítja a számat, hogy az már szó szerint fizikailag fáj (néha még másnap is). Ráadásul nehéz felvinni ezt a taknyos állagú valamit és nagyon rondán kopik.

12. Használsz ajakceruzát?

Próbáltam, mikor a Rimmel moisture renew rúzsokat megvettem, mert azok igénylik, de másikhoz egyáltalán nem vacakolok ilyesmivel. A sötétebb rúzsok esetén közbe szoktam korrektorozni az ajkaimat, hogy jobban kiemelkedjen a szín és ez valószínűleg meg is tarja, de visszafogott árnyalatok esetén enélkül is jó.

Úgyhogy az egyetlen ajakkontúr ceruzámat, ami az Essence 04 peach beauty, önmagában vagy egy átlátszó szájfénnyel használom, mert teljesen odavagyok a színéért.

13. Melyik a kedvenc szájfényed?

Mostanában írtam a Maybelline Baby lips szájfényekről, pontosabban a fuchsia flicker árnyalatról, így nem lesz meglepő, hogy ez a kedvencem. Mellesleg összesen két szájfényem van, így nem bonyolult eldönteni.

14. Melyik a legfurcsább színű rúzsod?

Nincsenek nagyon különleges színeim, mint pasztell lila, fekete vagy kék, mert ezekben még itt az angol utcákon is igencsak megnéznének. A legkülönlegesebb színem egy kékes tónusú ciklámen rúzs, a Lancôme 321 purple riot rúzsa.

15. Melyik a kedvenc rúzsod?

Ahhoz, hogy ne megint az első rúzst mondjam, mert egyértelműen az a No.1., ahhoz kicsit tágabban kell megint értelmeznem a kérdést és úgy mondani, melyik a leginkább becsben tartott rúzsom. Így a válaszom a M.A.C. lustre kollekciós flamingó színe. Ezen kívül még egy M.A.C. rúzsom van, és mindegyiket úgy kaptam, tehát ezeket úgy becsben tartom, hogy külön kis talapzaton lenne a helyük. Egyébként nem nyűgöztek le túlzottan, sok drogériás rúzs is hasonló képességekkel bír, de a színe nagyon szép és semmi problémám vele, még tartósnak is mondhatni, bár (maradjunk Betti példájánál) csak a rántott húsos késes-villás eset.

Ennyi lett volna ez a tag. Meg kell mondjam, nagyon élveztem, jó móka volt kitölteni, de most megyek és eltakarítom a romokat, amit a bejegyzés írása közben okoztam itt a rúzsokkal. Ha van kedvetek, nézzétek meg Betti videóját is vagy töltsétek ki ti is ezt a tag-et. Várlak titeket legközelebb is.

További szép napot!