Sziasztok!
Elméletben ez életem legnehezebb bejegyzése, mert ez az utolsó köröm, amit anyunak csináltam, mielött elment, de az elmúlt iszonyú napok után végre újra van életkedvem, fel bírok kellni reggel anélkül, hogy bőgnék, vagy azon gondolkodnék, mi értelme. Tudom, hogy húsz évesen cikinek számít, hogy ennyire hozzá vagyok nőve anyához, de én nem szégyelem, és mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy szeressétek az anyukátokat, mert nem tudni, a sors mikor választja el tőletek.
Na, de nézzük a körmöt.
Az alap koncepció az volt, hogy lila legyyen kövekel. De az úgy snasz lett volna, és nem engedhettem el úgy majdnem kétezer kilóméterre, hogy nincs valami ilyen személyes ajándéka tőlem, így választottunk pár matricát, amit az ellentétes sarkokba szántam.
Az egész így valahogy tényleg a lelkem egy darabja lett. ;)
Hogy tetszik?
