A szalagtűzőm története

Hol volt, hol nem volt... mi van? Na, nem! :)

Bár végül happy enddel zártunk, de ez nem egy olyan mese, ahol az egyszerű lányból he-hercegnő válik (még kimondani=leírni is nehéz). Talán a szalagtűző egy tündérmese, melyben minden lány a főszereplőnek (ne várjátok, hogy még egyszer csak rá is gondoljak a "h" betűs szóra) érzi magát, de én inkább három hónapnyi gyomorgörcsnek éltem meg.

Ha a történetet a legelejéről akarjuk kezdeni, egészen szeptemberig kell visszamennünk. Az egész év ezzel indult, és nem kellett sok, hogy a pokolba kívánjam az egészet. Persze hol volt még akkor igazi megpróbáltatás, inkább csak féltem előre a  lehetséges végkifejletekről, de ekkorára én sem számítottam.

Kezdjünk táncot tanulni! Minden szép és oké, de kivel is táncolok? Az esélyeim a nullára csökkentek, mikor tavaly év végén mindenki (értsd mindenki) elment, akivel valamilyen szinten ismertük volna egymást. Mit volt mit tenni, olyat kellett megkérnem, akivel életemben egy szót sem váltottam, azt is csak halványan tudtam, hogy létezik (na, jó ez írói túlzás, de tényleg csak annyit tudtam, melyik osztályba jár). Iszonyat ciki vagy nem, lazán belevágtam. Kezdhetünk táncolni.

Na, mielőtt ebbe belevágnék, nem időbeli sorrend, de hogy kép is legyen már, hát kellett ruha is. Helyben, viszonylag megfizethető áron (7000 Forint) lehet kölcsönözni ruhát. Temérdek szebbnél szebb, a szivárvány minden színéből van választék. Én végül is három ruhát próbáltam fel.

Végül aztán a lilát választottam, de ezt majd a későbbiek során épp eleget fogjátok látni. :) Szóval a táncpróbák... Az okokra nem emlékszem, de az első két próbán a táncpartnerem nem volt jelen, ami engem kevésbé zavart, mint mindenki mást. Nem egy ember közölte velem, hogy válasszak mást. Itt ért el az első idegbaj. Tudtam én az eszemmel, hogy próba nélkül nem megy, de az, hogy mindenki minden nap elmondja, hogy mit kéne tennem, na, az már sok volt. Még be sem értem, már ezzel fogadtak... Persze durván csak egyszer fakadtam ki emiatt (és hol van még a vége). Vicces kis párbeszéd volt.

 - Szerintem válassz mást!

 - Szerintem meg majd megoldom.

Azt kellett volna, mondanom, hogy nem az ő dolga, hogy ne ugasson bele, ami nem tartozik rá, de már amúgy is nem aludtam akkor előtte napokig rendesen, mert csak azon kattogtam, hogy mi legyen. Engem továbbra is csak annyira érdekelt, mint eddig, de mivel minden nap ezzel kellett foglalkoznom, kiakasztott.

Aztán végre minden elrendeződni látszott, teljes létszámban elkezdtünk próbálni. Szép lassan minden működött, én is kissé megnyugodtam. Persze még meg-megkaptam a magamét, amiért nem tudott bejönni reggel fél nyolc előtt, de ezeket csak elhessegettem a fülem mellől, nem igazán érdekelt. 

Érdekes módon ilyenek, mint helyszín, vagy szalag kicsit sem vitatkoztunk. Már a finish felé közeledtünk, mikor újabb akadályba ütköztünk. Persze kikkel szórakozik megint a sors? Szóval, éppen próbáltunk, mikor egy csaj belépett, hogy a két srác azonnal menjen, mert nincsenek elengedve. Nem mentek. Mi lett a vége? Igazolatlan óra... Fél délután fel voltam spanolva, mivel az osztálytársam, drága jó padtársam egész idő alatt azt vágta a fejemhez, hogy én olyan nyugodt vagyok, persze nekem nem kell érte felelősséget vállalnom (neki az öccse volt). Össze-vissza kerestük az osztályfőnököt (az övéknek nem engedtem nekiugrani, kik vagyunk mi, hogy kérdőre vonjuk). Nem találtuk, de végül én beszéltem az osztályfőnökkel, de zsákutcába futottam. Ezt nem igazán részletezném, tudom jól, milyen ellenérzés volt benne az elejétől kezdve, és ezt sosem titkolta, de ekkor igazából számomra rendesen kiderült, hogy ne is számítsak semmi többre. 

Itt volt az a pont, mikor azt hittem, nem lehet rosszabb. Ekkor ismertem meg egyes emberek valódi személyiségét, csak még nem figyeltem fel rá, még. Úgy éreztem, van, aki direkt bizonytalanít el, direkt idegesít, mikor azt mondta, hogy nem is fog jönni többet, ő úgy tudja azt mondta, neki nem ér ennyit. Újabb alig alvás, idegbaj a köbön. Olyan ciki volt nekem is. Én kérek szívességet és miattam kerül szarba... Hát igen.

De ez is elsimult, az utolsó előtti hét, csütörtök... Iszonyat botrány (nem részletezem), pletykák, senki semmi biztosat nem tudott, de mégis mindent mondott. A padtársam megállás nélkül zokogott. Mindenki tudta, bizonyítani senki, most mégis sokan elbuktak, ők is... Nyugtattam, aggódtam, de aztán mégis tőle kaptam a legnagyobb pofont, mikor törölgette a szemét, a tesója megúszta, viszont a fölényes hangsúllyal közölte, hogy őt viszont bevitték. Ekkor értettem meg. Valóban jobb neki, hogy ha én szenvedek, tényleg jobban érzi magát tőle. Szerencsére én menni készülődtem, így nem láthatott valóban aggódni. "Mit tehetnék?" Ennyit vágtam oda. Tényleg így volt. Nem tehettem semmit. Vártam. Már este lett, mire beszélni tudtam vele, és mondta, hogy ott tud lenni. Akkor már aggódtam. Nem hittem, hogy ennyit bárki is megtanul (óh, még kevesebb idő alatt is).

Utolsó hét. Az abroncsok sehol, mivel az előzők nem vitték vissza. Szerda volt. A "főpróbát" végigkommentáltuk. Nem lehetett kibírni. Iszonyat volt. Azt sem tudták, ki hol áll, rosszul mondták a neveket, olyan idióta dolgokat találtak ki, ami sehogy nem mutatott, de végül is ott tartottunk, hogy mi le voltunk nagy íveb szarva. Utána a táncot nyilván egyedül voltam képtelen végigtáncolni. 

Csütörtök. Az abroncsok meglettek, de... Új párt kaptam, mondva, hogy csak óvintézkedés, hiszen nem maradhatok egyedül, de két órányi próba után senki nem rejtette a véka alá a véleményét, miszerint így kéne lennie. Sőt, így is lesz!

Mi a ******************* van? Hogy a ***************-ba gondolták, hogy ők döntik el, hogy én kivel táncolok? Tény, hogy ha valaki tud táncolni, az más, mint ha valaki nem, de ha már hetekig mással próbáltam, akkor legalább adjuk meg neki az esélyt, ha már ott van. 

Péntek. Eljött a nap! Reggel hatkor felkeltem, bementem a suliba (jól hallottátok, nekem, mint helybelinek ott volt a helyem, három órán át). Töri. Semmi. Fizika. Semmi (ez azért furcsa volt). Angol. Megléptem fodrászhoz. 

Azt sem tudtam, milyen hajat szeretnék. Göndör, itt-ott megtűzve. Délre meg is lettünk, mire visszaértünk Lidiék már nálunk voltak. Ebéd. Sok étvágyam nem volt. Aztán gyors (tényleg villámgyors, a húgom sminkje tíz perc alatt készült és csupa csili-vili és még másnap is tök jó volt) készülődés: matrózblúz, szoknya, smink, csizma(a franc, aki ilyen messzire magassarkúban topog), és gyalog le az isten hát mögé (Dejavu-ba), ahol a szalagtűzőt tartottuk.

Mire odaértünk, lassan kezdődött is. Beültem a helyemre (első sor, legalább láttam). A műsor kellemes volt, a képösszeállítás nekem iszonyatosan tetszett, bár úgy gondolom, biztosan voltak még jó pillanataink, de a zene az nagyon találó volt. Vidéki sanzon. Tavaly ezt énekeltük a szalagtűzőn. Bár persze voltak olyan részek, ami kevésbé volt odaillő, de ez megint csak a személyes véleményem, hogy egy ilyen bensőséges alkalomhoz nekem nem illik a "magyarok vagyunk, hú de nagyon" hangulat. 

Aztán szép sorban felhívtak minket a színpadra, hogy az általunk választott alsóbb évesek feltűzzék nekünk a szalagot. Hihetetlen, de sikerült pofára esés nélkül felmennem. Mondjuk az előírt fekete magassarkúm még a könnyebben viselhető volt a báli cipőmmel ellentétben. (A fehér cipő volt, amit itt úgy reklámoztam be, hogy iszonyat, de a próbák alatt vastag zoknival viselve jó lett. :D)

Ugye, milyen dekoratív ahogy mögöttünk több sorban unatkoznak az emberek?

Aztán rohanás átöltözni a báli ruhákba. Ez is alig vett igénybe időt, de több atrocitás ért, amit csak azért nem részletezek, mert nem akarok bunkó lenni. Az azért szerintem örök emlék marad, mikor a tánctanár ráadva az utolsó lányra is a ruhát szó szerint visszapattant az üvegfalról. Először csak néztem, hogy miért megy arra, mikor az ajtó nem ott van, aztán mire észbe kaptam, "csatt!". Először mindenki lesokkolt, aztán próbálta visszafogni a nevetést, mert akárhonnan is nézzük, pont olyan volt, mint a filmekben, és nem akarok gonosz lenni, de nagyon nagy volt. :)

Aztán a tánc. No comment. Elrontottam. Iszonyat gáz volt. A sok stressz így csapódott le, mikor végül is minden rendben volt, azzal táncoltam, akivel akartam (illetve akit eredetileg én választottam). A többi osztályé is nagyon szép volt, igazából valahogy nem tudott lekötni, hiszen már láttunk is.

Most láttam meg, hol volt a tánctanár, akkor észre sem vettem, hogy bent van :)

Aztán a szülőtánc. Nos, talán nem lesz meglepő, hogy nem táncoltam. Meg sem hívtam, sőt még poénkodtam is rajta, hogy ha meglátják szóljanak, hogy legyen időm elfutni. Bár nem volt ebben semmi vicces, így könnyebb felfogni. Míg a lányok az apukájukkal, a srácok az anyukájukkal keringtek, bennem nem volt rossz érzés. Így akartam.

Aztán a tanártánc következett. Végül is kedves fizikatanárommal táncoltam. Hát ezt is inkább hagyjuk. :)

Aztán már csak a bál maradt. Míg minden kezdődött, következett a csoportos fényképezés. Én persze szerettem volna előbb a barátaimmal fényképezkedni, de természetesen ez nem várhatott, így ennek el kellett maradnia. Nem is láttam azokat a képeket, de azok a műmosolyok, amiket vágtam. Tutira iszonyat.

A báli ruhámban nem sokáig voltam talán egy fél órát, aztán felvettem az after ruhát és egy egész jót buliztunk 9:40-ig, mikor a zenekar bemondta, hogy ez volt az utolsó szám. Mi van? Hiába reklamált még az ofőnk is a szervező tanárnak, közölte, hogy senki nem táncol, meg amúgy is még el kell pakolniuk. No comment! Sokat nem idegeskedtünk, hazaugrottunk egy vastagabb harisnyáért és irány a Liget. Hát, érdekes volt. Olyanokat láttam ott, akiről el sem tudtam képzelni, hogy az életben valaha is kocsmában. Itt már nem volt alkoholtilalom, amit persze ott lent szigorúan betartottunk :) Itt már nyugodtan koccintottunk (nem ittunk előre a medve bőrére, de ha már ott még egy pohár pezsgővel nem koccinthattunk még a szüleinkkel sem, hát valahol kellett). Nem akartam sokáig maradni, nekem másnap próbám volt este, de így is sikerül kettőig ott lennem. (Másnap majd elaludtam a próbán és igen, voltak megjegyzések. Ha olvasod totál véletlen, tudd, ezt még visszakapod, de nagyon!)

Szóval ez volt az én történetem, remélem, hogy semmit nem hagytam ki. Sajnos a fergeteges hangulatot nem tudom visszaadni és az after képek sincsenek a birtokomban szerencséjükre, de talán ez is sokat elárul. Az előzmények után már jó volt túl lenni rajta.

Figyelem! Töménytelen mennyiségű kép következik.

Anyuval 

Eszter és Fanni (az én dilis húgom, imádlak)

Jól elkapott pillanat :) 

Nem is gondoltam, hogy fentről ilyen jól mutat.

Beki (elöl jobb oldalt)

Ja, igen. A vicc kedvéért beteg voltam. Iszonyat fájt a bordám is.

Fogalmunk sem volt, hogy fényképeznek

Vonulunk (Mi volt ez az idióta kéztartás?)

A képekért köszönet Lidinek :) 

Nálatok milyen volt a szalagtűző? Csak fehér ruha volt, vagy csupa színes? Voltak emlékezetes pillanatai az előkészületeknek (vagy csak én vonzom mágnesként a negatív eseményeket)? 

Kis karácsony, nagy karácsony 2. Avagy a karácsonyi ajándékaim

Sziasztok! Már-már követelés itt a blogvilágban, hogy mindenki dicsekedjen el vele, hogy mit kapott karácsonyra. Hát mi nem vagyunk az a hű de nagy ajándékozós fajták, apró dolgokat szoktunk egymásnak ajándékozni, vagy olyat, amire egyébként is szükség van, mert minek egy ötödik doboz tusfürdő, vagy egy gyertya, amit sosem gyújtunk meg, csak a por száll rá. Én például a húgomnak egy sminkszettet ajándékoztam, mivel folyton tőlem kér pl. fekete szemhéjpúdert !és még sok minden mást is), anyunak pedig egy parfümöt vettem, mert az előző kifogyott már.

Szóval mi ilyen praktikus emberek vagyunk, legalább is annak hisszük magunkat. :) Na, de nézzük, mivel lettem én gazdagabb az ünnepek alatt (már a felszedett kilóimon kívül az ünnepi kaja miatt)

Baglyos fülbevaló:

Imádom a baglyokat. A nyáron vettem egy baglyos láncot, ami majdnem ilyen (színben passzol), ha jól emlékszem, valamelyik kedvences bejegyzésben mutattam is már. Igazából, ha úgy vesszük, standard ajándék, a húgomtól az esetek nagy részében fülbevalókat kapok, de imádom. Nagyon bagolyb*zinak nézek ki, ha egyszerre veszem fel láncban, fülbevalóban és felsőben? :) (Áhh, igazából tök mindegy mit gondolnak rólam az emberek)

Könyvek:

Igen, látszik, hogy magyar szakra készülök, mert szinte visítani tudtam volna örömömben, mikor megláttam őket. Másfél-másfél nap alatt ki is olvastam őket, olyan mohó kíváncsisággal, mintha a világ legjobb könyvét tartanám a kezemben (és szegény Dosztojevszkij ott fekszik az ágyam alatti ládában). Ha választanom kellene, az őrangyal tetszett jobban, bár mind a kettő a tipikus "olcsó regény" kategóriába tartozik. Az első két fejezetig egyik sem tetszett, sőt úgy voltam vele, hogy csak azért olvasom, mert van, aztán a közepe felé annyira megtetszett, hogy le sem tudtam rakni.
Nem a stílusa, vagy a megkapó leírások miatt tetszik, sokkal inkább a sztori ragad magával. Női regények, tehát semmi hatalmas filozófiai tartalmat nem kell tőle várni, sőt sokat gondolkodni sem kell rajtuk, inkább csak szórakozás.
Sandra Brown neve nem volt ismeretlen, ha jól emlékszem, a nagynénimnek van egy pár könyve tőle, de a az olcsóbb könyvek polcain is gyakorta találkozik vele az ember. Mary King viszont nem volt ismerős eddig, minden esetre tetszett mind, a kettő.

A legmeghatóbb ajándék:

  Vannak olyan apróságok, ami annyira megérinti a szívemet és olyan váratlanul ér, hogy nem is tudom, mit mondjak. Ez is olyan volt, még majdnem megköszönni is elfelejtettem, egy pillanatig csak álltam és néztem, hogy most mi van. Hangjegy mintás mézeskalácsok, amit az egyik zenésztársam anyukájától kaptam. Éppen léptem ki a templomból, amúgy is totál kómás voltam még, és a fellépés hatása alatt voltam, és akkor kaptam. Furcsa volt, ahogy még a fellépés előtt is kint várakoztunk, és hirtelen rám tőrt, hogy mennyire fog nekem hiányozni a mi kis csapatunk. Sokszor főleg ez elején, nekem nagyon nehéz volt velük, ők még éppen csak kezdték én pedig már majdnem el is felejtetettem, milyen érzés volt kezdőnek lenni (azt hiszem, tizenegy év távlatából ennyit mondhatok), de pont az utolsó két fellépésre azt hiszem, nagyon is összecsiszolódtunk. Persze Ancsival találkozunk még a zenekarban, de az már nem lesz ugyan az. Nehéz szívvel válok meg ettől az egésztől, és remélem, jövőre alkotnak majd egy olyan csapatot, akikkel az ott maradtak, hasonló jókedvvel zenélnek majd együtt.

Végezetül gondoltam, bedobom nektek a karácsonyfánkat is. A mi kis cuki mini fenyőnk, ami beragyogta a napjainkat az ünnep alatt. Sajnos van, akinek ennyi sem jutott (és most nem arra gondolok, aki maga tehet róla, mert az így járt), én úgy gondolom, szerencsésnek mondhatom magam, mert bármi is történt a múltban, megvan édesanyám és a testvéreim (bár a bátyám sajnos messze él tőlünk, imádlak tesó) és nem volt olyan, amiből mi még hárman ne jöttünk volna ki :)

Remélem, mindenkinek jól telt a karácsony és megkapta, amire vágyott. Aki megteheti, annak további jó pihenést, aki nem, annak jó munkát/tanulást és kitartást kívánok.

Kis karácsony, nagy karácsony 1. Avagy a karácsonyi sminkjeim

Sziasztok! A kis kényszerpihenőm után itt vagyok, és mint ilyenkor az lenni szokott megannyi ötlettel tértem vissza. Sajnálom, hogy pont a karácsony előtti időszakra esett ez a dolog, így sok mindenről maradtam le, de remélem, hogy ez után is hasonló számban fogtok majd olvasni.

Na, de valami sminkeket emlegettem, ugye? :D Bizony, nem is egyet. Számomra ez a karácsonyi időszak csupa rohanás, tele fellépésekkel, bár idén utoljára. Azt hittem, nem is fog hiányozni ez az egész átfagyós cirkusz, de most, hogy így vége, rájöttem, nagyon fog nekem hiányozni a mi kis kamara csoportunk :)

Na, de a sminkek :D

1. Klasszikus arany + fekete tusvonal:

Teljesen klasszikus és nagyon egyszerű smink. Az arcomon a szokásos Paris pirosító (igen, még van belőle, szerintem míg élek nem fogom elhasználni), a számon pedig az új Cynex ajakápolóm. Teljsen színtlen eper illatú. Állagra pontosan olyan, mint a másik, csak ennek nincs gyöngyházfénye (szegény valahogy eltűnt a fürdőszoba szekrényből... nem is tudom hova lehetett). :D

Szóval a szemek. Némi szemhéjalapozó után felvittem az egész szemhéjamra a "nevenincs" arany színű szemhéjpúdert, a könnycsatornámat és a belső szemzugomat a Lora palettámban található fénylő fehér színnel kiemeltem. A csavar itt jön. Mindenhol azt hallani, hogy a mélyítő vonalba sötét színt kell tenni, de mivel tust akartam a sminkhez én a mélyítő vonalba is fehéret tettem. Majd húztam egy tusvonalat a Maybeline New York Eyestudio Lasting Drama Gel Eyeliner 24H tussal, amiről a következőkben teszt formájában olvashattok posztot, aztán végül az alsó szempillasorom külső részét fekete szeméjpúderrel emeltem ki.

2. Kék-arany karácsonyfadísz smink:

Bocsi a kómás fejért, tegnap estére kelve sikerült beüzemelnem a netet, és reggel korán kellett kelnem, hogy odaérjek a templomba. Bár nem tudom, hogy minek siettünk, mivel kint álltunk vagy negyed órát (ahol majdnem jobb idő volt, mint bent).

Aztán azt hiszem a kis fantázianevet is illene megmagyaráznom. Most így hirtelen ugrott be, hogy a nagymamámnak volt egy kék-arany színátmenetes karácsonyfadísze, így erről neveztem el :)

Az arc ugyan az, mint a másiknál, meg úgy általában ugyan ezt szoktam viselni minden  nap, kivéve, hogy az alapozót olykor színezett hidratálóval helyettesítem (ha tesim van, nem akarom, hogy folyjon az arcomról a vakolat).

 Mint láthatjátok egy szintén egyszerű dologról van szó. Fehér a belső szemzugban, arany középen, kívül és a mélyítővonalban pedig kék (szintén a Lora palettából). Alul a másikhoz hasonlóan ugyanúgy fekete porral húztam ki a szemem. Sokkal jobban szeretem, mint ceruzával, mivel ez jobban bírja a hőmérséklet változást :D

Szóval ezek lettek volna az idei sminkjeim. Ha jól emlékszem, tavaly pont a karácsonyi sminkekkel próbálkoztam először publikálni a munkáimat. Remélem, az óta fejlődtem (én úgy érzem) és lassan mindenki talál benne valami jót. :)

Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag újévet kívánok mindenkinek! 

Az ötperces sminkem története

Sziasztok! Bizonyára nem egyedüli lény vagyok a bolygón, akinek rohannia kellett, és mindössze alig fél órája volt elkészülni és beérni a városba. Bár gyanítom azok száma valamivel kevesebb, akik azért voltak késésben, mert elfelejtették, hogy menniük kell valahova.

Szokásos péntek este, azon gondolkoztam, mivel töltsem el az utolsó perceimet, mielőtt elkezdek készülődni próbára. Mivel már délután lemostam a sminket, hogy szellőzzön az arcom, és már a fejemben volt egy jó ötlet, mikor hirtelen felpattantam a székről és esezveszett sebességgel a szobámba mentem. ELFELEJTETTEM! Éppen indulnom kellett volna, mivel a zenekari próba előtt kamarapróba volt. Hát ez jól kiment a fejemből annak ellenére, hogy ez nem egyetlen alkalom... Hát jó! Ötlet a fenébe, csak gyorsan kihúztam a szememet (ceruzával, pedig mindig porral szoktam, csak az sokáig tartott volna), kispiráloztam a szempilláimat, egy kis arcpír, ajakápoló és futás. Átöltözni sem volt időm, (nem véletlen szoktam ennyi ideig készülni) gyorsan magara fújtam egy kis parfümöt. Vagyis azt a vattacukros parfümöt, amiből ha egy egészen kicsit is fújok már tíz méterről azt érzi mindenki. (Múltkor is a postán azon tanakodtak, mi a fene ez az illat.)

Éppen csak tíz perccel múlott öt óra, ekkor kaptam magamra a kabátom fogtam a cuccomat és már rohantam is. Persze olyan dolgok, mint a kabátzsebem kipakolása elkerülte a figyelmem, de a kutyazacsi (tiszta) a legkisebb kellemetlenség az egészben. Ahogy rohantam, már villogott a lámpa, de hirtelen elkezdtem futni (a kezemben a hangszer, amit gyakorta valamiféle fegyvernek hisznek az utcán közlekedő gyerekek), átrohantam a kamionos előtt, aki szerintem totál idiótának nézett... nem tévedett egészen.

Beértem a kínai üzlet elé, akkor éreztem, hogy a hidegben könnyezik a szemem, és folyik az orrom, természetesen zsebkendő sem volt nálam. Szóval mire odaértem az arcom sokkal pirosabb volt, mint amennyi arcpír volt rajtam, a szemem enyhén szólva is elfolyt, amire az sem segített, hogy nyolc óra után már nem tudtam nem a szememet dörzsölni...

Mire hazaértem, a hajam is zilált volt, pedig copfban volt...

Körülbelül így éreztem magam, de végül is egész jól ment az én különc stílusomhoz. Szóval, ezek után senkinek nem kell órákat pepecselnie, hogy cégül úgy nézzen ki mintha nem csinált volna semmit. Elég ha követed a példámat :D

Ti voltatok már hasonló helyzetben? 

Csábításból jeles

Két szó, egy kis muffin, és már elég sokan tudják pontosan, hogy miről is beszélek. Igen, ez a bejegyzés a nagy sikerű lányoknak készült randijátékról fog szólni.

Nem nagyon akarom elmagyarázni, hogy mi is ez a játék, kik a szereplők, hogyan érhetsz el jobb eredményt, mik a jó válaszok, inkább csak a személyes tapasztalataimat osztanám meg veletek, mivel a többiről ezernyi blogot találni.

Egészen pontosan 42 napja kezdtem a játékot, vagyis kicsit több, mint egy hónapja. Eleinte szkeptikus voltam, hiszen rengeteg helyen láttam a hirdetését, de Castiel "Csábíts el!" szövege valahogy nem győzött meg. Aztán végül is unalmamban nézegettem a marketet, hogy miket lehet most letölteni, és rábukkantam az alkalmazásra, és gondoltam, "miért ne?" alapon kipróbálom, maximum törlöm, ha nem tetszik.

Végül annyira beleszerettem, hogy németül is elkezdtem a játékot, aminek persze több oka is volt, de ennyire ne szaladjunk előre.

Szóval a magyar szerver...

Talán egy hete játszottam vele, mikor eldöntöttem, hogy egyszer írok róla, és most eljött az ideje, és bár nem akartam nagyon bemutatni a játékot, de elválaszthatatlanul hozzátartozik a véleményemhez.

Azt kell mondjam, hogy csak gratulálni tudok a franciáknak, amiért létrehozták ezt a játékot, hatalmas sikert értek el vele, és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy már számos nyelvre lefordították. Életszerű, és magával ragadó. Szerintem kevés olyan lány van, aki elkezdte és abbahagyta mondván, hogy ez nem jó (kivéve a korlátozott számú akciópontok miatt).
A szituációk valósághűek, nem mesterkéltek, bár sokszor vagyok úgy vele, hogy mást válaszolnék, mint, amiből válogathatok, de végül is elmegy ez is.

Az akciópontokról csak annyit, hogy lehet elegendő, csak jól kell játszani. Először én is keveselltem, mert napokig egyfolytában ezzel tudtam volna játszani, de éppen ezért jó dolog, hogy korlátozott számban kapunk belőle naponta. Tudom, nem illendő hozzá hasonlítani, de a Brecht-féle színház jutott róla eszembe. Megakaszt, nem engedi, hogy belemerülj. Ha úgy nézzük, ez jó dolog, mert így nem helyezzük minden elé.
És ha egyszerre akartok sokat, akkor lehet gyűjtögetni. :)

A népszerűségét az is jelzi, hogy rengeteg (bár inkább nem magyar nyelvű) gúnyos hangvételű kommentár és kép került fel a világhálóra. Ennek középpontjában Ken áll.

Ken az idegesítő, tapadós kölyök, aki minden áron veled akar lenni, aki fülig beléd szeretett és a világ minden kincséért sem értené meg, hogy te nem így érzel iránta. A sors iróniája, hogy elhajthatod őt jó messzire, de a későbbi epizódokban igazi sármőrként tér vissza. Az életben is rengetegszer megtörténik, így ezt a cselt jó, hogy bevetették. Persze mi még csak elbúcsúzhattunk Kentől, hiszen a magyar szerveren még nem készült el az az epizód, ahol visszatér.

Úgy gondolom, mindenki megtalálja benne a saját személyiségéhez illő srácot, hiszen a legegyszerűbbtől, az iskolakerülőn át egészen extrém jellemekre is bukkanhatunk.

Szóval lányok, ha tesztelni akarjátok a személyiségetek vonzerejét, akkor ajánlom ezt a játékot. Nem valóság, nem bántotok meg vele senkit, de mindenképpen jól fogtok szórakozni. Persze, ha részei akartok lenni a játékközösség életének, akkor olvassátok a fórumot, ott esetleg segítséget is tudtok kérni, ha elakadtatok, de Youtube-on is találtok videókat hozzá.

Ha végeztetek a magyar szerver eddig elkészült epizódjaival és nem tudtok várni, akkor irány egy külföldi szerver, a magyarral együtt 15 nyelven megtalálható. Személy szerint a németen játszok, hogy ezzel is javítsam, vagy legalább szinten tartsam a német tudásomat.

A nyelvezete nem nehéz, sőt... Csak azért kezdtem el, mert egy különleges epizódot néztem meg véletlenül, amit németül játszottak és úgy próbáltak lefordítani. Nem mondom, hogy kinek a videója, mert az én német tudásommal (igen lebecsülöm magam) is jobban tudtam fordítani. Így kedvet kaptam hozzá. Tehát a németet bátran ajánlom azoknak, akik középszintű érettségi, vagy nyelvvizsga előtt állnak, ők már lazán érteni fogják, bár igazából azon múlik, hogyan készül rá. 

A többi szervert nem próbáltam, mert az angol tudásom ott valahol a béka feneke alatt van, és nem akartam oda is beregisztrálni, felesleges lett volna. Viszont ha van róla véleményed, nagyon örülnék, ha megosztanád velem :)

Hát ennyi lett volna, erről a játékról, végezetül a mini animációs film, amitől biztosan kedvet kapsz a játékhoz:

http://www.youtube.com/watch?v=BIbfZ30lFiw

Ti ismeritek ezt a játékot? Szeretitek? Ki a kedvenc pasitok?

Művér házilag

Sziasztok! Ha halloween, akkor mindenféle undorító véres, összekaszabolt jelmezek és sminkek árasztják el a blogvilágot és a videómegosztókat. Múltkor éppen Barby videóját néztem, ahol valaki beszólt neki, hogy miért ketchuppal készíti a sminket. "Most mi van?" Nem mindenkinek van otthon művér, arról nem beszélve, hogy az ember lejárja érte a lábát és ha például kisvárosban vagy faluban lakik, nem is talál vagy olyan összeget kérnek érte, hogy az már pofátlanság.

És akkor beugrott, hogy én két éve (azt hiszem) voltam egy bizonyos tanfolyamon, ahol többek között művért is csináltunk. Úgyhogy előkapartam a jegyzeteimet (megvolt, mivel tavaly ilyenkor pont kellett egy ismerősömnek) és gondoltam megosztom veletek a világ legkönnyebb és nem is túl drága művér receptjét.

Hozzávalók:

• cukorszirup
• vörös ételszínezék
• víz
• ecet
• és egy edény

Elkészítés:

A cukrot feltesszük a gázra és egyenletesen felolvasztjuk, majd egy kevés vizet adunk hozzá (Először ne tegyetek sokat épp csak egy keveset, és ha esetleg sűrű, még tudtok hozzá tenni, de kivenni nem.) Ha megvan a szirup, vegyétek le a gázról és egy kicsit kevergessétek és tegyetek bele egy csepp ecetet. Itt egy-két perc alatt kiderül, hogy elég folyékony-e. Ha nem, vissza a gázra és még egy kis vizet tegyetek bele.
Ha minden jó, akkor mehet bele a vörös ételszínezék. Volt ennek valami speciális fajtája, de nem találtam meg. Az előfordulhat, hogy a hétköznapi ételfesték túl málna/eper piros, ez esetben némi kék ételfestékkel esetleg egy kevés kakaóval korrigálhattok rajta.

Remélem, segített ez valamit valakinek. Elég rég óta a birtokomban van ez a recept és csak én vagyok olyan amatőr, hogy ezt eddig nem osztottam meg veletek, de ez a képzés már annyira kiesett a látóteremből, hogy teljesen elfelejtettem, hogy ilyen is volt.

Búcsúzóul itt van a videó, amit említettem:
http://www.youtube.com/watch?v=ZjbF9drT_wI

Liza nyereményjátéka

Sziasztok! Nem tudom, hányan vagytok még, akik nem ismerik és nincsenek feliratkozva Liza blogjára (és ide még is...gondolom senki), de most érdemes lesz, ugyanis hiperszuperhatalmas nyereményjátékba csöppenhettek. Hatalmas meglepetésként ért, de szuperjó hír volt az amúgy nem túl jó napomon.

Csudiszuper lakkokat sorsol ki, úgyhogy egy kukkantást megér az egész. Nem? Szóval ha nem akartok lemaradni róla, akkor látogassatok el a http://lizalakkjai.blogger.hu oldalra és markoljátok fel a nyereményt! Sok sikert mindenkinek, csajok! :D

Hogyan pihenjünk rövid idő alatt a lehető legtöbbet?

Sziasztok! Gondolom, hogy nem kell bemutatnom az érzést, amit nap mint nap átélek: hulla vagyok! Komolyan. Sokszor sírni lenne kedvem a kimerültségtől (de persze nem sírok :D). És a tetejében nincs időm rá, hogy pihenjek. Hiába az időbeosztás, mert vagy nem leszek kész a dolgaimmal, vagy egész délután tanulok. Kellett hát egy módszer, amivel valahogyan egyensúlyban tudom tartani a dolgokat, és ezúttal ezt szeretném veletek megosztani.

Igazság szerint az én "programomat" négy alapvető részre lehet bontani, és így talán könnyebben el is tudom magyarázni, hogyan is néz ez ki.

1. Suli = tanulás:

Az utolsó évre eléggé szellősre sikerült az órarendem, mivel előrehozottan érettségiztem matekból, tehát majdnem minden nap van legalább egy lyukasórám. Ezt az időt általában arra használom, hogy valamilyen más órára tanuljak. Ha van, amiből aznap felelünk, írunk, akkor még átnézem, ha nincs előre készülök, és itthon ennyivel kevesebb van. Így is úgy is ott kell lennem, de ha beülök a könyvtárba, akkor legalább hasznosan töltöm el az időt, és marad másra is. (Angol szavakat például kiválóan lehet ennyi idő alatt tanulni, de magyar fakultációra is lehet készülni)
A könyvtárban minden segítséget meg is találhatsz, nálunk például több számítógép is van, úgyhogy az interneten is utánanézhetek dolgoknak. Persze ennek az a veszélye, hogy esetlegesen elterelődik a figyelmem a tanulástól, tehát, ha nem vagy erős akaratú, akkor ajánlatos olyan helyet választanod, ahol semmi nm vonja el  figyelmedet.

2. Ebédszünet, mert enni neked is kell :)

A helyes táplálkozás nagyban hozzájárul a fitt és kipihent érzethez. Nyilván, aki a menzán ebédel, annak éppen annyi ideje van, hogy félretolja a tűzforró húslevest és gyorsan befalja a második fogást, miután végigállta a kilométeres sort, de én ezért is nem vagyok menzás (meg azért, mert ezért a kajáért nem fizetünk ennyit - és én még válogatós sem vagyok csak belső szerveket nem eszem). Az emésztésnek kell bizonyos idő, amíg emésztesz nehezebben koncentrálsz. Aki otthon ebédel érdemes egy fél - egy órát rászánni az ebédre. Ez idő alatt fel is frissülsz, a fejed is kitisztul és újult erővel tudsz nekivágni a tanulásnak.

3. Foglalkozz mással!

Rövid időre tedd félre a leckét és zenélj, sportolj, vagy csak menj ki a szabadba és sétálj egyet! A zene megmozgatja az agyad azon részeit is, amit általában nem annyit és nem olyan intenzitással használnál. Már sokszor megfigyeltem, hogy ha végképp nem tudtam magam rávenni a tanulásra, akkor elővettem a klarinétom és gyakoroltam, majd egy fél óra múlva mikor visszaültem tanulni, minden sokkal könnyebben és jobban ment.
Persze tudom, hogy nem mindenki olyan zeneb*zi, mint én, de nekik tudom ajánlani mozgást. Egy fél órás séta a szabadban tökéletes arra, hogy kicsit kiszellőzzön a fejed. Ha zenét hallgatsz közben, akkor egészen biztosan nem is jut eszedbe a tanulás és nem aggódsz miatta. Rossz idő esetén pedig a szobádban is könnyedén elvégezhetsz egy-két erősítő gyakorlatot. Ez ráadásul az izomzatodnak is jót tesz és a közérzetedre is pozitív hatást gyakorol. Erre is van egy külön összeállított listám, ha szeretnétek, egyszer megosztom veletek :D

4.Egyéb tippek:

• zenehallgatás: főleg a klasszikusokat ajánlom, kicsit megnyugtat és ráhangol a tanulásra
• Csukd be a szemed öt percre: Nem, nem alszol el, de a szemednek is szükség van a pihenésre. Az egész napos igénybevétel eléggé megterheli, de öt perc pihentetés után te is úgy érzed magad, mintha pihentél volna egy keveset.
• Igyál sok vizet!: Aki kevés folyadékot fogyaszt sokkal fáradékonyabb (tapasztalatból tudom)

Szóval ez az én pihenési stratégiám persze amellett, hogy a lehető legjobban felosztom a tanulnivalót, mindig megpróbálom a lehető legkevésbé túlterhelni magam. Például ha tudom, hogy valamit le kell adnom pénteken, akkor már elkezdem hétfőn, vagy amikor van egy kis szabad időm. Így egyik nap sem lesz túl sok, és kisebb az esélye, hogy elfelejtem. (Persze így is előfordul, hogy nem marad rá energiám, de az esetek többségében elkészülök mindennel)

Tehát íme "tökéletességem" titka! Semmi bonyolult nincs benne. Nem mondom, hogy mindig beválik, de ezek nélkül nyilván még rosszabbul érezném magam. Remélem, hogy hasznosnak találtátok! Ha van valami egyéb ötletetek, szívesen fogadom :)

Liebster blog award

Sziasztok! Gondolom, már minden ismerősöm unja az állandó liebster blog award posztokat, de miután Liza meglepett vele, hogy ezúttal ennek a blogomnak adta, nem tehettem meg, hogy nem foglalkozom vele. :)

Emlékszem, éppen este még utoljára felnéztem facebookra, mikor megláttam, hogy újra megkaptam a díjat, de mikor észleletem, hogy ezúttal erre a blogomra, egyből jó kedvem lett. Így jól fejeződött be az amúgy elég unalmas és fárasztó napom. :)

Szabályok:

1 Írj magadról 11 dolgot
2 Válaszolj 11 kérdésre 
3 Tegyél fel 11 kérdést
4 Küldd tovább 11 embernek

Nem is tudom, mennyire mondhatjuk szabályoknak, hiszen minden alkalommal más-más szabályokkal találkozhatunk, mindig akadnak benne változások, de ez szerintem aranyos, olyan mint a régi népdalok, népmesék. :)

11 információ rólam:

1. Barna hajam van...

2. ...és kék szemem

3. Van egy kutyám, Berry
4. Magyar-német szakos tanár szeretnék lenni (igen, TANÁR) :D
5. Az emberek gyakorta félreismernek
6. Néha számító és alattomos vagyok (csak néha, ha tényleg muszáj)
7. Egyébként nagyon kedves természetem van *angyali arc
8. Béna táncos vagyok (ne kérdezze senki, hogy fogok keringőzni decemberben)
9. Szeretek énekelni (de nem közönség előtt)
10. Nagyon idegesít, hogy sokan tökéletesnek hisznek, mert...
11. nem vagyok tökéletes :)

11 kérdés.felelet:

1. Van olyan beceneved, amit csak néhány ember ismer?
Régen az általánosban csipy [csipi]-nek hívtak, mivel elég alacsony voltam (most sem vagyok túl magas), de erre már csak egy-két (na, jó majdnem az összes) nick nevem emlékeztet, szinte ki is veszett a köztudatból. Ma már csak egy-két ember hív Ivinek, amitől egyébiránt a falra mászom, nem szeretem, ha becéznek. Na, meg ott van az Evettke, ami szerintem baromira nem vicces, de vannak olyanok is, akik poénból így hívnak, de ennek meg meg van a külön története, amiért nem szeretem *emlékezős arc

2. Hány naponta fested a körmöd?
Hetente egy-két alkalommal. Mostanában rászoktam, hogy csak akkor mosom le, ha már csúnya, de mivel egyre jobb lakkjaim vannak ez most már van, hogy egy hétre kitolódik. Persze közrejátszik az is, hogy alig van időm. :D

3. Mi volt a kedvenc nyaralásod?
Mi nem vagyunk az a nyaralós család, itthon szoktunk pihenni, de vegyük annak a zenekaros sóstói nyaralást. Sok szépe emlékem (na, jó vannak emlékeim) róla. :)

4. Van példaképed? Ki az?
Igen. Nyálasan fog hangzani, de anyukám. Néha nem tudom, hogy tud mindent elviselni, mindent elintézni, és még minket is kibírni a húgommal, mikor egymásnak esünk. 

5. Mi az, amit semmi pénzért nem tennél meg?
Persze csak szigorúan elméletben, ha abban a helyzetben lennék, hogy rászorulok, természetesen más lenne a helyzet. Nem ennék bogarat, soha! Persze vannak még, de nem akarom itt kiváltani a rosszindulatot,ez mégis csak egy nyilvános blog. :D

6. Mi a kedvenc manikűröd a saját blogodról?
Itt ugye nem sok manikűrt publikáltam, így ha nm baj, a másik blogomat érintem ebben a témában.

Nehéz volt választani, de úgy gondolom, hogy ez volt az egyik kedvencem. Ráadásul ehhez is szép emlékek fűznek. :)
7. Mi  kedvenc manikűröd valaki más blogjáról?
Fúúú, egyértelmű, ahonnan az egyik (másik) nagy kedvencemet lestem el.

Verus nagyon tud, komolyan :D

8. Hogy szeretnéd hívni a gyerekeidet?
Nekem ez még elég messze van, de míg régen úgy gondoltam, én kislányt szeretnék, most úgy vagyok vele, nekem biztosan fiam lesz, és Olivérnek fogom hívni. Persze ehhez hozzátartozik, hogy volt az oviban most a nyáron egy édes testvérpár egy lány és egy fiú, és a fiút hívták így. Imádtam, olyan kis cuki szőke fiúcska, meg kellett zabálni. :)

9. Mi a kedvenc sütid?
A kedvences kérdések mindig nehezek, nem szeretek a sokból egyet kiválasztani, de mondjuk legyen a muffin, mert azt még én is meg tudom csinálni. 

10. Szerinted melyik a tökéletes csillámos, vagy valamilyen fedőlakk?
Őszintén szólva fogalmam sincs. Még nem találtam olyat, ami tökéletes lenne, bár a Lemaxnak volt egy jó fedőlakkja, de már nem találok sehol.

11. Mész a glamour-napokon vásárolni? :D
Sajnos, nem hiszem.

Mivel azoknak adnám, akiknek már amúgy is adtam, így nem fogom továbbadni a díjat, de jó volt foglalkozni vele egy kicsit, Liza igazán érdekes kérdéseket találtál ki :D

Kedvencek - szeptember

Sziasztok! Tudom, hogy még csak holnap lesz vége a hónapnak, de a manikűrvadász miatt mára maradt ez a bejegyzés, mert nem akartam egy nap két blogon is publikálni.

Szóval úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban is közhírré teszem a kedvenc dolgaimat. :D Először azt hittem, nem sok kedvencem van, és igazából majdnem mind olyan, amiről már írtam, de meglepődtem, hogy van egy-két olyan is, amiről méltatlanul elfelejtettem beszámolni, pedig nagyon rég óta imádom. Szóval kezdjük a szokásos ömlesztett képpel :D

1. Oriflalme Beauty corrector kit:

Újat mondani róla nem tudok, de egyszerűen odavagyok érte. Itt tudjátok megnézni az előző kedvencek bejegyzést, amiben már írtam róla.

2. Avon Super SHOCK szemhéjtus (blackneed metal):
Szintén olvashattatok róla abban a bejegyzésban

3. Eyeshadow with almond oil:
A fene tudja már a rendes nevét ennek a palettának, de ha valaki tudja, annak megköszönném, ha megírná, mert szeretnék még belőle, ha egyáltalán kapható. Én anyukámtól kértem el, tehát elég régi viszont nagyon jó. Az ember épp csak hozzáér, máris gyönyörű színeket kap és olyan puha, hogy az leírhatatlan. Bár leginkább a legvilágosabb színt használtam, de mind baromi szép szín.

4. Miss Sporty Metal flip 040:
Imádom, imádom, imádom... Liza, köszönet érte, a héten megy a tiéd is :)
Szóval ennek a lakknak a története, hogy nálunk hiába mentem érte háromszor vissza, nem volt. Egyszerűen ezt a színt nálunk nem lehetett kapni. Mikor megláttam az ismertetőben, hogy ilyen is van, vissza is mentem, de feleslegesen...

5. Lemax Colour Lima HD 20:
Ritkán van egy hónapban két kedvenc lakkom, de most ez a helyzet. Bementem, hogy megvegyem a lakkot, ami kellett, és ez ott volt... Nem volt szívem otthagyni :)

6. Lora szájfény:
Na, ennek is lekopott a száma, így már nem tudom, de ebben a hónapban tutira ez volt a kedvencem (mint ahogy már elég rég óta). Alig van színe, tehát hétköznapokra is tökéletes, de gyönyörűen csillog, tehát alkalmakra is jó. Ez a jóker! :D

7. Lora Bad Girls Delux Mascara:
Na, erről a szempillaspirálról mindig csak úgy nyilatkoztam, hogy a falsh lash effect spirál, de igazából semmi többet. Elég rég óta megvan, de csak most kezdtem igazán használni. Tesis napokra ugyan is baromi jó, mikor nincs kedvem sminkelni. Ez, egy rúzs, némi korrektor, enyhe pirosító és már mehetek is. Mikor megvettem, oda voltam érte, csak megvolt az a rossz tulajdonsága, hogy kenődött :S Már rájöttem, hogy ha figyelek, míg megszárad, utána már nem lesz baj. Sminkek mellé nekem ez sok, de egy bulisminkhez például még én is el tudnám képzelni. Mondjuk itt van az oka, amiért nem nagyon használtam: nincs időm bulizni... :(

Kedvenc sminkem: arany-szilva

Már láthattátok, de ez lett a legjobb sminkem egész hónapban. Bár hozzá tartozik, hogy nem mindig volt kedvem nagyon variálni reggel hatkor a sminkkel. :D

Kedvenc csokim: Boci Aero

Egyértelmű! Olyan kevés csokit eszek, hogy az egy korombelihez képest semmi, de a múltkor kaptam egy ilyet, így most ez a kedvencem :D

Kedvenc ruhadarabom:

Utáltam a suliban a benti cipő szabályt, komolyan. Én képes lettem volna egész nap a vizes cipőmben is lenni, mint hogy papucsban klaffogjak a folyosón. Aztán jött ez a csipke-csizma ötlet. Sajnos mire beértem a boltba ez az egyetlen maradt a méretemben, pedig én jobban örültem volna egy fehérnek, de már megbarátkoztam vele. Első ránézésre nem tűnik valami melegnek,. de egyébként nem olyan hideg, mint azt gondoltam, még nem fázott benne a lábam, bár csak ugye bent hordom. Persze kaptam érte hideget-meleget egyaránt. Nyilván az előbbit csak a hátam mögött, mert a szemembe nem merik mondani, így nem is törődtem vele. A csipkelődések is megvoltak: "Igen csipkébe léptem, zavar?" Persze volt, akinek tetszett, de nem érdekes, a lényeg, hogy nekem tetszik és kész!

Kedvenc outfit:

Nos, erre két képet is gondoltam. Az elsőt is imádtam, de ugye akkor még némileg jobb idő volt, most pedig már a második a jobb, persze kizárólag csak egy plusz kabáttal. :D

Kedvenc parfüm:

Vattacukor!!!! :) Hihetetlen, hogy eddig minden alkalommal elfelejtettem, pedig már július óta megvan. Imádom! Komolyan. Először olyan városi tini illatnak gondoltam, de aztán rájöttem, hogy nagyon is illik hozzám ez az illat, így közel a húszhoz is. Arról nem beszélve, hogy jó emlékeim fűződnek hozzá :)

Egyéb kedvenc:

dps dream 7 tablet :) Olyan jó érzés, hogy megvan. Egész augusztusban ezért dolgoztam, de megérte. Tegnap lefagyott, így körülbelül hülyét kaptam. Nem tudtam se kikapcsolni, se semmi, meg kellet várnom míg lemerül, de szerencsére aztán jó lett. Hihetetlen, hogy néhány hét alatt mennyire hozzám nőtt.

Szóval ezek voltak a kedvenceim ebben a hónapban? És a tieid?