Hiányozni fog a karácsony

Sziasztok!

már napok óta gondolkodtam rajta, hogy mennyire fog nekem hiányozni a karácsony, most hogy átélhetem. Természetesen nem térek át, nem leszek ateista, egészen egyszerűen csak hiányozni fog ez a boldog várakozással teli időszak. 

Bent a  munkahelyen november 30-a óta szólnak a karácsonyi zenék és én is azóta próbáltam szépen lassan lelkileg felkészülni a karácsonyra. Ha végig gondolom, hogy csak egy hónap volt, el sem tudom képzelni, hogy fért bele ennyi minden, mert rengeteg olyan apróság történt, ami közelebb vitt ahhoz, hogy megérezhessem a "karácsony hangulatot".  

A hónapban kivételesen nem dolgoztam hülyére magam, így ez az időszak volt az én pihenésem, hogy a következő évet teli energiával kezdhessem majd és a kilátások szerint talán szükség is lesz minden energiámra. Még sok mindent szeretnék megvalósítani.

Sajnos a családom nélkül, munkával töltöm az ünnepeket, de szerencsére sosem vagyok egyedül, a párom mindent megpróbál, hogy ha eloszlatni nem is tudja a fel-feltörő bánatom, de enyhítse azokat. Mikor fáradtan hazaértem, időnként meglepett egy-egy aprósággal, ami szerintem pont ennek az ünnepnek a lényege, a törődés. 

Nekem nem az ajándékok számítanak. Tudom, klisé és el sem hiszi senki, de amire szükségem van, általában megveszem magamnak. Ha valami túl sokba kerülne, azt pedig ajándékként sem várom el senkitől. Nyilván jól esne és nagyon boldog lennék, de sokkal jobban szeretem a meglepetéseket, mint hogy én mondjam meg, hogy mit is szeretnék.

Azt hiszem, elkanyarodtam az eredeti témától. Miért fog még hiányozni a karácsony? Akciók? Az előbb említettem, hogy, amit szeretnék, azt meg is veszem magamnak és én magamat is meg szoktam ajándékozni egy kis aprósággal. Idén a The Body Shop 40 százalékos kedvezményét használtam ki, amit még egy öt fontos kuponnal toldottam meg, így ezért a csomagért mindössze kicsit több, mint négy fontot fizettem.  A párom el sem akarta hinni, mikor megmondtam neki.

Egy másik dolog, ami hiányozni fog, az a #yourdecember instagram kihívás. Nagyon megszerettem, hogy minden nap önfényezés nélkül tehetek ki képeket, hiszen célja van, nem csupán magamutogatás. Minden napot egy kisebb erőpróbának fogtam fel, gondolkodtam, miket tudnék mutatni az adott napi témában. Régen, míg csak a körmözésről vezettem blogot, csináltam már több alkalommal is, és mindig nagyon szerettem, hogy agyalni kell, hogy minél kreatívabb, egyedibb legyen a végeredmény.

Aztán, mi hiányzik majd még? Inákább megmutatom képekben. Már le sem tudnám írni, Ezek inkább érzések...

A nevemet itt még véletlenül sem tudják helyesen leírni, de a szándék a fontos

Végül pedig szeretnék mindenkinek nagyon békés és boldog karácsonyi ünnepeket kívánni!

További szép napot!

Nincs kifogás

Sziasztok!

Hosszú ideje gondolkodom, hogy mit is írhatnék. Nem fogom azt mondani, hogy akartam, de nem volt időm, mert ez a csúnya gonosz világ kitolt velem. Igazság szerint nagyon jól alakul az életem, és éppen ez az, ami elvonta a figyelmem. Időm volt, csak kedvem nem. Akkor meg minek.

Talán van, aki még emlékszik. valamikor videóztam is. Aztán máshogy alakult az életem, más került előtérbe, elmaradtam vele, nem fejlődtem, már nem éreztem úgy, hogy ez az, amit csinálni szeretnék. Persze a technikai hátterem sem volt meg és az önbizalmam sem. Mostanában viszont sokszor eszembe jut, mennyire szerettem csinálni. Őszintén, hiányzik.

Nem akarom, hogy a blogom is így elvesszen a süllyesztőben. Szeretek írni, szeretem, hogy az emberek el tudják olvasni, hogy a gondolataim másokat is gondolkodásra késztetnek. Vagyis szeretném...

Néha úgy érzem, nincs miért írnom. Ha valami nagyon őszinte dolgot akarok elmesélni, rendszerint a már kész bejegyzést publikálás helyett törlöm. Mert senkit nem érdekelne. Kit érdekel a nyafogás? Kit érdekel, hogy milyen fáradt vagyok, hogy napok óta nem aludtam hat óránál többet, vagy hogy rendszerint elszundítok hazafele a buszon, mint egy kisgyerek?

Jól vagyok. Csak ez számít. Sok minden hiányzik az életemből: a családom, a barátaim, a zenélés, de nagyon szerencsés vagyok. Anglia egy nagyon jó hely a fiatalok számára. Nem a paradicsom, itt is meg kell dolgozni a pénzért, de dolgozhatsz. Itt van lehetőség. És én nagyon szerencsés vagyok, hogy itt élhetek. Bár vannak rosszabb napjaim, de sokat tanultam, mióta itt vagyok.
Lett önbizalmam. Már meséltem, miken mentem át és ahhoz képest mit értem el. Már nem hiszem, hogy egy nulla vagyok. Inkább egy szigorú hármas, de továbbra is fejlődőképesnek ítélem magam.
Megtanultam egy idegen nyelvet úgy, hogy simán, mindenféle idegeskedés nélkül a legnagyobb természetességgel beszélem az itteniekkel.

Úgyhogy éppen itt az ideje, hogy visszatérjek a kezdetekhez. Sokat gondolkodtam, hogy valami mégis hiányzik a nagy boldogságból. Írni szeretnék. Úgyhogy legyen ez az első próbálkozás, A többi majd talán jön magától.

További szép napot!