Elfogytak

Sziasztok!

Még a "szünet" előtt gondoltam rá, hogy kellene egy ilyen bejegyzést írni, de odáig jutottam csak el, hogy elkezdtem gyűjtögetni a dolgokat. Ez elég nehézkes feladat volt, mert én azonnal hajítom a kukába az üres flakonokat, tubusokat, bármiket. Most is volt olyan, amit kidobtam, de próbáltam eltenni a dolgokat, úgyhogy akkor kezdjük is.

Az első csoportba gyűjtöttem a tusfürdőket. Az elsőt még nem használtam el száz százalékosan, még van benne egy használatra való, de nem akartam tovább húzni, mert már agybajt kaptam a körülöttem lévő szeméttől. Az I love... tusfürdő nem volt nagy kedvencem. Kellemes narancsos illata van, de ennyi. 

Ezzel szemben a The Body Shop pinita colada illatú tusfürdőjét imádtam. A legcsodálatosabb illat volt, amit valaha szagoltam. A TBS termékek egyébként is fantasztikus illatúak, de ez mindet leveri. Kár, hogy csak limitált volt, és már nem kapható.

A következő csoportban találhatók azok a, amik megváltoztatták az életemet. 

Az első ilyen az a The Body Shop teafaolajos arcmaszkja. Imádtam.

A Batiste száraz samponjával sincs ez másként. Végre találtam egy olyan száraz sampont, ami valóban működik és fantasztikus illata van. 

A Nivea sminklemosóját már nem is kell bemutatnom. Mindig is imádtam a kétfázisú arctisztítókat, de ez egy régi nagy kedvencem.

Rexona dezodort használtam évekig. Gimiben imádtam, mert kellemes illata volt, de nem az a nagyon erős, túlzó, gyümölcsös, hanem egyszerű tisztaság illata volt, A Rexona Maximum protection ugyanezt adja meg azzal a plusszal, hogy brutál erős izzadásgátló hatása van. Imádtam, újraveszem.

Sminkek. Nem sok sminket hordtam a nyáron. Most hogy már újra dolgozok, leginkább ezeket használom. Alapozó, szempillaspirál, szemöldökceruza...

Mindkét alapozót szerettem, de a Maxfactort sokkal jobban. A Rimmel Lasting finisht valószínűleg valahogy megváltoztatták, mert régen imádtam, de ez az üveg már nehézkesen fogyott el. 

A Maybelline Lash sensational szempillaspirálja a kedvencem. Most is van egy használatban, ahogyan a Maybellone Browsatin kétvégű szemöldökceruzája is.

A vegyszerek kikészítették a kezem, most pedig már szinte itt a tél, tehát rakatszámra használok mindenféle krémet. Mindkettőt imádtam.

Ennyi lett volna már, legközelebb találkozunk!

További szép napot!

fantastic beasts körmök

fantastic beasts and where to find them

The body shop szerzemények

Sziasztok!

Soha nem szerettem a márkaboltokat. Az ott tapasztalt túlzott készségesség engem mindig taszított, de ha egyet mégis szeretek, az a The Body Shop. Ahogy belépek, már magával ragadnak az illatok. Természetesen ritkán megyek csak nézelődni, általában csak tudatos céllal megyek be, mert üres kézzel ritkán jövök ki. 

Ezúttal is egy kisebb szatyorral távoztam, pedig csupán a teafaolajos, agyagos arcmaszkom utánpótlásáért mentem. Csak ott tudatosult bennem, hogy ezt valószínűleg már nem lehet kapni, legalább is abban az üzletben nem, mert mikor rákérdeztem, azt mondták, már nincs és nem is lesz.

Kissé elszomorodtam, de az eladó azonnal ajánlott két terméket a problémámra. Az egyik a teafaolajos termékcsalád széruma, a másik pedig a Himalayan charcoal purifying glow mask.

Ez első ránézésre nem túl bizalomgerjesztő, hiszen szakasztott olyan, mintha sarat kenegetnék az arcomra. Ráadásul mikor először felkentem, azt hittem, azonnal le is kell mosnom, mert olyan szinten csípte az egész arcomat, hogy azt hittem, rákvörös lesz a végeredmény. Azonban egy-két perc elteltével, ahogyan elkezdett megkötni, az égető érzés is abbamaradt és húsz perc múlva a lemosás után a bőröm olyan puha és tiszta érzetű volt, hogy azonnal beleszerettem ebbe a termékbe.

Ráadásul éppen akció volt. Huszonöt fontos vásárlás felett ajándékba járt egy általam választott termékcsaládból álló kis csomag. 

Kitalálhatjátok, hogy melyiket választottam. A teafaolajasat, ami tartalmazott egy arclemosót, egy tonikot és egy arckrémet.

Ennyi lett volna mára. Legközelebb találkozunk.

További szép napot!

A világ legegészségtelenebb saláta recept

Sziasztok!

Aki régebb óta olvas, az biztosan tudja, hogy én és az egészséges táplálkozás nem vagyunk éppen jó viszonyban. Nekem nincs vele különösebb bajom, és egyáltalán nem bánt, ha valaki egészségesen akar étkezni, de az egész ilyen életmód valahogy távol áll tőlem. Talán nincs elég akaraterőm hozzá, de inkább úgy mondanám, hogy időm nincs. Nem fogok zöldségeken élni, mikor dolgoznom kell, muszáj, hogy energiám legyen. 

De nagyon szeretem a salátákat, pláne, ha hús is van a dologban, ez a saláta pedig még a párom tetszését is elnyerte, pedig féltem, hogy túl csajos ételnek  ítéli majd meg, de nagyon laktató.

Hozzávalók:

• jégsaláta
• sárgarépa
• uborka
• paradicsom
• paprika
• pulyka hús
• foghagyma
• sajt (trapista)
• olívaolaj
• só, bors

Elkészítés:

Az egyetlen macera az a hús elkészítése, amit meg kell pirítani a foghagymával. Majd összevágni mindent és összedobni egy tálba, majd megsózni, borsozni, meglocsolni egy kis olívaolajjal. 

Mikor kész, majonézzel vagy akár magában is fogyasztható.

Jó étvágyat!

Építkezz a múltból - Ha az élet téglát ad, kreálj valami hatalmasat!

Sziasztok!

Gondolom, feltűnt nektek, hogy a cím első fele már megjelent egyszer. Ez annak a bejegyzésnek a folytatása. Nem volt könnyű újra átélni, mert bár túl vagyok rajta, de mégis elég fájó emlékek ezek. Itt azonban nincs még vége.

Akkor azt hittem, könnyű lesz új munkát találni, mert elég, ha akarom és kitartóan keresem. De az idő elkezdett telni, rám pedig egyre csak nehezedett a nyomás, haszontalannak éreztem magam, és lelkileg sokat kínoztam magam miatta.

Két és fél hónapot töltöttem munka nélkül és bár az elején jól esett a pihenés, ahogy az idő telt, szembe kellett néznem önmagammal. Nem is tudom igazán, hogyan is fogalmazzam ezt meg. Abban az időben nem voltam önmagam legjobb barátja. Kezdetnek ott volt, hogy az amúgy sem túl nagy önbizalmam az előző munkahelyemen még inkább megcsappant, mert míg inkább eljátszottam, hogy ostoba vagyok, mintsem konfliktusba kerüljek, és ezt nem voltak rest naponta megerősíteni bennem, valahol el is hittem azt, úgyhogy ott álltam munka nélkül úgy hogy egy utolsó lúzernek hittem magam. Minden nap okoltam magam, amiért még nem sikerült új munkára lelnem és bár anyagilag még ekkor is független voltam, akadtak olyan "jóakarók", akik tudták, hogy ők már mit csinálnának a helyemben, vagy éppen a párom helyében. Sokat sírtam ezek miatt. Gyakorlatilag már annyira nem hittem magamban, hogy még az utolsó embert is, aki fizikailag is mellettem tudott lenni, elkezdtem bántani.

Sokszor voltam undok a párommal, aki egyáltalán nem értette, hogy mi is történik, mit tegyen, hogyan segítsen nekem. Hiába mondta, hogy nincs semmi baj, hogy mellettem van, ne féljek, én csak okoltam magamat. Naponta mondtam el magamnak, hogy ostoba vagyok, hogy még ennyire sem vagyok képes, de a számat azt jártatom, pedig egy tudatos lánynak hittem magam. Folyton csak azt láttam, hogy a terhére vagyok mindenkinek, hogy mindenki un már, és hogy ezt megerősítették azok amiket viszont hallottam, az egyáltalán nem segített. A végén én már jóformán mindent megtagadtam magamtól, ami egy kicsit is jól esett volna, a páromtól pedig még egy fagylaltot is csak nagy nehezen tudtam elfogadni. És még így is a szájukra vettek, hogy eltartatom magam. Pedig ha tudták volna...

Ezek után pedig nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy ritkán mozdultam ki itthonról. Egy idő után pedig kialakult, hogy nem szerettem kimenni. Ha csak a boltba kellett volna lemennem, már akkor komolyan meg kellett küzdenem magammal, és később már szorongtam, ha ki kellett mozdulnom itthonról, olykor pedig még a sírógörcs is rám tört. Ettől pedig még rosszabbul éreztem magam. Gyűlöltem magam, amiért gyenge voltam, nem értettem, miért érzek így.

Mégis interjúra el kellett mennem. Nem volt könnyű ezekkel az érzésekkel és még ekkor sem gondoltam túl sok jót magamról. Az első két pofára esés után pedig a helyzet csak rosszabb lett. Nem akartam folytatni, sokszor akartam feladni mindent.

A megoldás pedig a legváratlanabb pillanatban érkezett. Egy vasárnap reggel teljesen ki voltam készülve, nem akartam hinni, hogy nem megy, erőre kaptam és a neten keresgéltem munkát. Semmi értelme nem volt, hiszen két hétre rá mentünk haza két hétre. Mégis rengeteg jelentkezést küldtem el. Nem gondoltam, hogy bármi is lesz, hiszen körülbelül tízszer ennyi helyre adtam be az önéletrajzomat, sok helyről pedig választ sem kaptam.

Pár napra rá viszont csörgött a telefonom. Munka miatt hívtak, másnap pedig már mentem is az interjúra. Féltem. De minden rendben ment. Még a kéthetes szabadságomat is jóváhagyták. De nem mertem bízni benne. Mikor azonban megérkezett az üzenet, hogy várnak a training-re, kezdtem felfogni, hogy ez valóság. A munka tényleg az enyém.

forrás:http://www.coffeemachinereviews.co.uk/coffee-machines-under-100/

Azóta pedig felfordult az életem. Ahogyan elkezdtem dolgozni, minden felborult. Aki már dolgozott kávézóban, az tudja, hogy a hajnali kezdés bizony nem könnyű és ha ezt ötvözzük azzal, hogy huszonnégy órán át nyitva van és állandó váltásban vagyunk, tehát sosem azonos a beosztásom, hát teljes a zavar. Még csak most kezdek visszatérni magamhoz. Vagyis ez egy kicsit bonyolultabb. Más lettem.

 Az új munkával nyertem egy kis önbizalmat és most próbálom újra felépíteni önmagamat. Próbálok erős maradni, de időnként nem könnyű. Az biztos, hogy megtanultam, hogy hinnem kell magamban és nem engedhetem meg másoknak, hogy lenézzenek, vagy lealázzanak.

Ez az, amit mindenkinek tanácsolok. Ne hagyjátok magatokat, hogy félrevezessenek, hogy lenézzenek.Inkább gondoljatok egy kicsit többet magatokról! Ne hagyjátok, hogy félresöpörjenek! Legyetek erősek és higgyetek a csodákban!