Kék smink a hétköznapokra (is)

Itt a tavasz, itt a jó idő, itt az ideje, hogy előkerüljenek a hidegebb színárnyalatok, amiket egész télen hanyagoltam. Kék szemű lévén állítólag jól kéne, hogy álljon a kék szín, de főleg sminkben nem igazán barátkoztam vele, eddig.

Most viszont, miért is ne alapon belekezdtem.
Elsőként felvittem az avonos szemhéjalapozómat, majd némi fehér szemhéjpúdert a belső szemzugba. (Lora 1-es számú palettából)

Majd egy "már nevét sem tudom" négyes szemhéjpalettából használtam egy lilás-kékes színt az egész mozgó szemhéjamra és egy kicsit a mélyítővonalba is.

Aztán egy fehér szemceruzával kihúztam az alsó vízvonalam és kispiráloztam a szempilláimat egy Lora spirállal. Szegény már eléggé a végét járja, de így mégis maradt egy kis hétköznapi hatása.

Aztán egy kis (nevenincs) pirosító, és a számra a Nivea Beauty Sandy Beach nevű rúzsa.
Így végül elég visszafogott sminket kaptam. :D

Tekintve, milyen jól illik majd a matrózblúzhoz, lehet, hogy érettségire is így sminkelem magam. Elegáns megjelenés-->okos diák :D

Remélem, hogy tetszett ez a bejegyzés. Nem tartom magam profinak a beauty ügyekben, de igyekszem, és már ezt a blogot is kezdem hasonlóan megszeretni,  mint a körmös blogomat.
További szép hétvégét! :)

Az utolsó percek

Mivel az utóbbi időkben elég sok tapasztalatot gyűjtöttem a "helyes" tanulásról, így gondoltam, megosztom veletek a tapasztalataimat.
Egész sokáig a "még ráér" elvet vallottam, ha a tanulásról volt szó, egészen tavalyig. Akkor aztán életemben először tudva, hogy valóban a nyakamon az érettségi (német, infó), nekiálltam tanulni már év elején mint a kis angyal.

Könnyű volt? Nem. Megcsináltam? Hát két ötös érettségim lett. Hogy csináltam? Mindjárt elmesélem.

Időbeosztás:

Ez volt, amin nekem is gyökeresen változtatnom kellett, mert míg tizedikben lazán elvoltam az 5-6-ig tanulás, addig pihenés módszerrel, a hirtelen nyakamba zúduló tanulnivalókkal már nem igazán boldogultam így. Szerencsére az elég szoros napirendemnek köszönhetően kialakult, hogy, amint hazaérek, nekiállok tanulni, amíg nem vagyok kész, nincs gépezés, TV nézés, stb.
A hét napból négyet a zenesuliban vagyok délután, így a szabadidőm ezzel megcsappant, de tudtam, hogy most kell tanulnom, mert később nem lesz rá időm. Hát így hagytam el a "még ráér, van időm"-elvet, ugyanis nem volt. :)

Elegendő alvás:

Erre csak ebben a tanévben sikerült rászoknom, hiszen előtte minden más tantárgyból lazán kezeltek (éljen a nyelvi előkészítő), de idén mivel nem is érettségizik előre mindenki, meg amúgy is..., most rá kellett szoknom, hogy a lehető legjobban kipihenjem magam. Nincs hajnalig olvasgatás (pedig imádok éjjel olvasni, akkor nem zavar senki), időben lefekszem, és reggel nem kelek ötkor, hogy még megtanuljak valamit (na jó csak néha, ha délután nincs rá időm, és elfelejtem előre megtanulni).

Beszélj önmagaddal:

"Mindjárt vége, még öt perc" és hasonlók. Ismerős? Ha már sikerült kimásznom az ágyból, alig várom, hogy vissza fekhessek, és minden reggel meg is kell nyugtatnom magam, hogy így is lesz cirka tizennégy óra múlva.

Engedj!

Mikor már túlcsordult az agyad a sok tanulástól, ideje pihenni. Engedj magadnak öt percet, igyál egy kis vizet, állj fel, és utána folytasd. Fontos, hogy ne zárd magad be egy láthatatlan kalitkába, ahonnan nem léphetsz ki.
Ha végképp elmegy a kedved (ismerős érzés), lepd meg magad valamivel! Vegyél egy új ruhát, valami sminkterméket, körömlakkot, bármit, amitől jobb kedved lesz.

Ha már itt tartunk, ilyenkor lazábbra veheted az önkontrollt. Nincs is rosszabb érzés mikor vágysz valamire és nem lehet, a tetejében pedig még tanulnod is kell.

Na, hogy egy kicsit érthetőbb legyen:

• Bulizz, néha megteheted
• Engedj a függőségnek!

Oké, ez utóbbi is magyarázatra szorul, mielőtt bárki azt hinné, hogy valami rosszra buzdítok itt mindenkit.
Az előző érettségi felkészülés alatt szoktam rá a kávézásra, de már ott tartok, hogy nem is tudok reggel felkelni nélküle és időnként (na jó mindig) délután is szükségét érzem, néha többször, ami akárhogy is nézzük, koffein-függőség.
Ezt próbálom mindig visszaszorítani, mondván, nem tesz jó a szívemnek, és úgy az egész szervezetemnek, de ilyenkor nem törődök vele. Az utolsó napokban annyit iszom, amennyit szükségesnek érzek, majd utána visszafogom, inkább teázok, méregtelenítek.

Szóval ennyi, amit saját tapasztalatból mondani tudok. Sosem próbálkoztam post-it és egyéb színes papírokkal, vagy egyéb módszerrel, inkább a saját magam meggyőzése volt a kérdés, onnantól a tanulási módszer lényegtelen.

Jó tanulást, és nagyon jó eredményeket kívánok mindenkinek! :)

Göndör haj (ahogy még a nagyiék szokták..)

Sok-sok hóbortom közül elérkezett a legpozitívabb.
Mivel a hajam már elérte azt a hosszt, hogy nem kell vasalgatnom, hogy valahogy álljon, neki kezdtem mindenféle frizura kipróbálására. Egyik este gondoltam, "miért ne" alapon befonom a hajam vizesen, hogy reggelre göndörre száradjon.

A történetbe bele tartozik, hogy az elmúlt jó néhány évben állandóan vasaltam a hajam, így nem lehetett göndör hajjal látni.
Reggel kibontottam, és láss csodát, egész jól nézett ki. Még én is meglepődtem, hogy jól áll nekem a göndör haj is.

így néztem ki :P

Az egyetlen baj a hajammal, hogy olyan makacs, mint a gazdája... Fújhatok rá vagy két liter lakkot is, mire felérek a dombon, már semmi nem marad meg a frizurámból, így ezért sem kísérletezgettem eddig.

Ha másnak is van hasonló problémája, van egy szuper ötletem:

Miután a megtörölt hajadat kifésülted, fujj rá egy kicsit valamilyen hajfrissítő spray-vel, mert remekül megtartja.

Én az Avon Nature málnás hajfrissítőjét használtam:

Sajnos már sokkal kevesebb van belőle :(

Így mindenféle nehéz és ragacsos lakk nélkül is egész jól megmaradt, délutánra csak minimálisan és még estére is csak a felismerhetőség határáig lógta ki magát.

Igen, fáradt voltam

Szóval akkor összegzem, mi is kell ehhez a pofon egyszerű frizurához:

• víz
• sok hajgumi (én hattal csináltam)
• fésű
• hajfrissítő folyadék (elhagyható)

Megmosod, kifésülöd, befújod, befonod, reggel kibontod, és kész!

Nem mondom, hogy nem kényelmetlen így aludni, de azért ki lehet bírni. Olyannyira, hogy az ötleten felbuzdulva ma újra csináltam, és még jobb is lett, mint előtte:

Kicsit keveset aludtam... Ez a gimnázium... :D

Remélem, hogy tetszett! Ti hogyan szoktátok göndöríteni a hajatokat? Van valami tuti tippetek, amivel nem lógja ki magát? Egyenes vs. göndör?

Könyvajánló: Szent Johanna gimi

Miután a sulikönyvtárban már lassan várólista alakul egy-egy részért, úgy döntöttem, megéri egy pár szót írnom róla.
Nem vagyok nagy tini könyv rajongó, és romantikus regényeket is elég ritkán veszek a kezembe, de mivel mindenki ezt olvassa a környezetemben, bele kellett lesnem, hogy legalább tudjam, miért van oda mindenki. Nem kellett sok idő, hogy teljesen beleszeressek a sorozatba. A szünetben egész nap ezeket bújtam, és a kilenc nap alatt majdnem kiolvastam öt részt, és most, hogy elkezdődött a suli, és az érettségi (matek előrehozott) miatt alig van időm olvasni, teljesen le vagyok törve.

Ez az a könyv, amire azt kell mondom, hogy minden tinilánynak el kell, hogy olvassa, mert róluk szól, rólunk szól, hiszen mind átmentünk hasonló problémákon. Emlékeztek még az első napra a gimiben? Én igen. Bár ebben nem sok hasonlóság volt számomra, mert nyolcosztályosba járok, de még emlékszem milyen volt új helyre kerülni, ahol alig ismertem valakit. Volt valaha egy igazi jó barátotok? Nekem igen. Na, és emlékeztek az első szerelem mindent elsöprő erejére? Mikor még azt sem tudtátok igazán ki a másik, de azonnal tudtátok ő kell nektek. Szerintem mind tudjátok, miről beszélek.

Tizenkét fiatal, akik közül bárki lehetnél (bennem pl. mindenkiből van egy kicsit: igen MINDENKIBŐL). 

Átlagos fiatalok, teljesen átlagos élete. Nem túloz, nem színez, és nem az a tipikusan nyálas, hányinger tinikönyv, ami egy hatalmas plusz pontot érdemel. Nyilván (ameddig én olvastam) Reni érzései Cortez iránt a téma, de mindezt egy teljesen átlagos kamasz problémaként vetítik, mert az. Nincs meg akarok halni érzés részletezés, a fájdalomról oldalak leírva, és nincs teljes letargia sem hosszasan taglalva. Mint ahogyan az ember naplót ír. Csak azt írja le, ami fontos: a kellemes dolgok, és azok, amik feltétlen kellenek, hogy később okulhassunk.

Jókat derültem a két fiatal civódásán, mikor már mindenki tudta, hogy odavannak egymásért, csak ők nem, szíven ütött, mikor Arnold elment (de lássuk be, vele együtt Cortez és Reni sosem jönnek össze), és boldogan vettem tudomásul: Virág többé nem emo. Jót nevettem, mikor betörték Gomba orrát.

Néha nem értettem Renit (haverlány dolog), máskor hasonlóan cselekedtem volna (Gomba-sztorik). Meg értettem, hogy nyominak érzi magát, és ezt át tudtam élni, mert sosem voltam én sem népszerű, bár a lesajnáltak közé sem tartoztam (azt hiszem).

Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki még nem olvasta. Sokat segíthet abban, hogyan vélekedj saját magadról, a körülötted élőkről, és hogy ma sem ciki okosnak lenni. Sőt! :D

Határozottan neked, Móni :P

Ti mit gondoltok róla? Olvastátok? Szeretitek? Van esetleg kedvenc szereplőtök? Kedvenc részetek? 

Pou - Avagy a modern "tamagocsi"

 - Pou! - kiállt fel valaki.
 - Mi? - néznek rá értetlenül.
 - Pou!
 - Mi?
 - Tudod, az a kis sz*rdarab!  - kiállatnak az osztály végéből.

Na, igen! Ezzel azt hiszem, jól be is harangoztam ezt az alkalmazást. Sosem voltam híve, a nagy és híres, és mindenkinek ez kell stílusú dolgokért, de úgy néz ki, most kezd lecsengeni, elő is vehetem némi nemű ítélethirdetésre, kritikára.

Cuki, pici, színes és vicces kis lény, egyre bővülő lehetőségekkel (bár van ami korlátozódott). Grafikailag rendben van, szerintem tökéletesen elfogadható a mai ismertekhez képest, úgyhogy akkor nézzük máshonnan a dolgot.

A netes állatneveldékkel szemben nagy előnye, hogy mindig magadnál tarthatod, etetheted, játszhatsz vele, sőt beszéltetheted is, amin eleinte szét röhögtük magunkat, mikor vékony kis hangon elismételte, amit mondtunk neki.

Játék szempontjából a régi nagy klasszikusokat vonultatja fel, mint az étel-elkapós, az általam már csak Doodle Jump-ként ismert játék, az Itt a piros, hol a piros... vagy már a legutolsó frissítésben a memória-játék is megtalálható.

A sokrétű és elég összetett alkalmazást látván már én sem tudom megkérdőjelezni a népszerűségét, bár egy jó ideje maximum egy nagy egyszer adok neki egy mindent teljesre nővelő italt, és ezzel el van rendezve, vagy halál unalmamban (mikor a telefonomon az összes könyvet kiolvastam már, és nincs lehetőségem netezni) játszok egy-egy játékkal.

Mikor kíváncsiságból (és anyaggyűjtés céljából a bejegyzéshez) letöltöttem még elvoltam vele, de mára beleuntam, de azon nálam fiatalabb fiatalok, akiknek van idejük, unatkoznak, nekik nagyon jó szórakozás lehet, hiszen valóban jópofa. 

(A képek a saját Pou-mról készültek, amíg be nem szüntettek a fényképezés lehetőségét)