Tanulási terv

Az odáig mind szép és jó, hogy elterveztem, hogy nyáron tanulni fogok, de még nem tartok sehol. Illetve ott, hogy ma voltam az első németórámon. Mivel elsejétől dolgozni fogok, így egy alkalmam maradt még, és aztán szeptemberben ráküzdök megint, és közben itthon tanulok. Természetesen nem folytatódhat ez az eddigi, "amikor kedvem és időm lesz, most túl fáradt vagyok" rendszerben, mert sosem lesz belőlem semmi. Úgyhogy sokat agyaltam, mégis hogyan osszam be a temérdek időmet, hogy jusson is és maradjon is.

1. A kezdeti időszak:
Mindig ez a legnehezebb. A középszintű érettségi után újra elkezdeni a német tanulást, na az maga volt a pokol. Minden folytatódott ott, ahol májusban abbahagytuk. Tesztek ezerrel, tömérdek szó, kifejezés, nyelvtani szabály... Ezzel nem is lett volna gond. Viszont mivel ebből már nem kaptam jegyet, így mindig háttérbe szorult, és végül elmaradt. (Nos, többek között ezért kell most tanulnom)
A lényeg, hogy legyen motiváltsága az embernek. Na, nekem most van. Legalább is az új terveim elég szerves részét képzik a német emelt szintű érettségi, úgyhogy igyekeznem kell.

2.A terv kidolgozása:
Ha az ember csak úgy minden szabályozás nélkül áll neki, könnyen előfordulhat, hogy semmi sem lesz belőle (lásd az én példámat). Nekem szükségem van a szabályokra, így felállítottam a saját ütemtervem.
Na, de lássuk a részleteket: Elsősorban megtanulok minden nap tizenöt szót/kifejezést. Ez nem nagyon vesz több időt igénybe húsz percnél, és akkor nagyon nagyvonalúan bántam az idővel. Ez folyik hétfőtől péntekig. Hétvégén amellett, hogy teszteket oldok meg, vagy éppen egy-egy témán rágom át magam, még a héten megtanult szavakat ismétlem. Így a munka mellett nem lesz megterhelő, és pihenni, esetleg szórakozni is bőven marad időm. :D

3. A terv betartása:
Fontos, hogy ha már elhatároztuk magunkat, és felállítottunk egy számunkra is előnyös ütemtervet, akkor azt a siker érdekében tartani kell. Tudom, időnként minden más csábító, egy-egy nap kihagyható, de nem szabad, hogy ez rendszeressé váljon. Ki kell tartani a legvégsőkig.

4. Jutalom:
Ha a terv működik és szépen halad, időnként jutalmazd meg magad valamivel. Nem kell minden pillanatban a könyvet bújni és nem kell feltétlenül a nyaralásra is magaddal vinned a tankönyveidet. Ennyi neked is kijár, és amint hazaértél, folytatod a munkát. :D

Nos ez az én tervem, és tanácsom. Sajnos nekem mindig igazodnom kellett a tanulással az egyéb programokhoz, ezért az időbeosztás számomra elengedhetetlen. Bár látom már most a tervem buktatóit, mint a próbák és egyebek, de igyekszem majd tartani a tervet, és időnként helyzetjelentést is írni ez ügyben.

Ti tanultok a nyáron? Van valamilyen ütemtervetek, vagy nektek megy mindenféle rendszer nélkül is? Apropó, mindenkit felvettek oda, ahova menni szeretett volna? :D

Változások

Nos, mint láthattátok a blog enyhén szólva is megújult. Már rég terveztem a változásokat és szépen lassan be is eszközöltem őket, aminek az utolsó lépcsőfoka lett a külső megváltoztatása.

új fejléc :)

Az új külsőt körülbelül a blog indulása óta terveztem. Akkor még annyit értettem a bloggerhez, mint a nagyi a számítógéphez és így váratott magára, de aztán elkezdtem tanulmányozni, próbálgatni, és úgy gondolom, ezúttal ez elég maradandó lesz. A fejléc egyben hordoz mindent, amiről szeretném, ha a blogom szólna. 

Tudom, hogy sokan inkább csak a beauty bejegyzések miatt olvassák, de őszintén szólva sok mindenre rájöttem az elmúlt hónapban. Elsősorban arra, hogy a sminkelés terén zöldfülűnek számítok. Bár egészen szépen sikerülnek újabban, de mivel nem ez köti le a napom minden egyes percét, így nem is tudnék érdekfeszítően írni róla napi egy posztot. Természetesen ezután is lesznek ilyen bejegyzéseim is, hiszen szívesen írok a sikeres kísérletem eredményeiről, vagy arról, hogy egy-egy termékről mit is gondolok, de nem csak ilyen jellegűek. A másik amire rájöttem, hogy az ilyen blogok, videóblogok mennyire hatással vannak a mai tinédzserekre. Nem akarok senkit megbántani, de ami a különböző videómegosztókon manapság folyik, az egyszerűen kiakaszt. Nem egy videót találni, ahol a tíz-tizennégy éves lányok próbálkoznak a sminkeléssel több kevesebb sikerrel. És akkor tegyük félre azokat, akik sikeresek, és vegyük azokat, akik kevésbé. Ezek a lányok profinak hiszik magukat, olyan dolgokról beszélnek, amiről halvány lila gőzük sincs, rosszabb esetben anyuci sminktermékeivel mázolják magukat és megkérdezik a végén: "Ugye milyen szép lett?". Az összes szőr feláll a hátamon, mikor ezeket nézem, mert ezek a lányok smink nélkül elképesztően szépek még, hiszen semmi szükségük rá. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha idegesít, akkor minek nézem. Hát had válaszoljak egy kérdéssel. Megszűnik a probléma, ha homokba dugom a fejem? Nem. 

Természetesen ezeknek azok állnak a hátterében, akik hasonló korúak és mégis nagyon tehetségesek. Ezeket nagyon jó nézni, elhinni, hogy ez nem is olyan nehéz, elképzelni, hogy akár ő is lehet ilyen népszerű. a legrosszabb ebben az, hogy a legtöbb esetben nem így van. Az emberek kinevetik, megalázzák ezeket a lányokat, és csak önmaguk tehetnek róla, saját magukat járatják le. Na, ebben nem akarok én segíteni a blogommal. Egy ideig a körmös videókat is éppen efféle okok miatt hanyagoltam, mert én inkább abbahagyom, ha ezzel visszaszoríthatom ennek a jelenségnek az előfordulását.

A másik, ami miatt szépen lassan belecsempésztem más témákat is a blogomba, az azért volt, mert már másra vágytam. Én a körmös blogommal átélem mindazt, amit másnak egy beauty blog ad, így itt már valami mást is szeretnék. Mindenről szeretnék írni, ami velem történik, amit tapasztalok, amit látok, szóval, mindenről, ami a világon van, bár azt hiszem, ezt az indokot elég sokat hangoztattam az elmúlt időben.

Aztán ezzel ugyebár ki is mondtam a legnagyobb indokot: én is változtam. Nem, most nem a bejegyzésbeli kirohanásomról beszélek... illetve köze van hozzá, de nem egészen arról. A felfogásom változott, sok mindent másként látok. Míg tavaly nyáron a sminkelés kötött le, az hogy ott próbálgattam magam, most valami komolyabbat szeretnék. És nem titkolt célom, hogy ezzel is rávegyem magam, hogy nyitott szemmel járjak a világban. Sajnos a rohanó életforma nagyon is jellemző rám, amiben már kényelmesen mozgok, a stressz, a rohanás (időnként szó szerint) már jó ideje az életem része, és kezdem azt érezni, hogy sok minden mellett csal elrohantam. Most ideje megállnom és megcsodálnom, amiket eddig elhalasztottam.

Hát ezek változtak itt a blogon és körülöttem az elmúlt időben. Remélem a blog változásai tetszeni fognak, azoknak, aki olvassák, az meg, hogy az életfilozófiám apró változásai kinek tetszik... teszek rá. :)

(A blog neve csak azért marad, mert körülményes lenne új nevet kitalálnom, ami még nem foglalt és nem sablonos, így ez egyelőre marad. :D)

Olvasni jó!

A tegnapi visszavont bejegyzés (nem lett volna jó, ha a hirtelen felindulásomból keletkezett bejegyzés rossz helyzetbe hozna) után ma egy kicsit más témával készültem.
Sosem hittem volna, hogy egy napon én majd az olvasásra fogok buzdítani, de így lett, mert olvasni igazán jó dolog.
Gyerekként utáltam olvasni, és talán ez azért is van, mert egy kínszenvedés volt megtanulni (igen, erre határozottan emlékszem). Aztán meg ott vannak a kötelező olvasmányok... Unalmasak, hosszúak és ráadásul el KELL olvasni őket. Minddel megszenvedtem elég rendesen, mindig az utolsó pillanatra végeztem, és szinte fizikailag is belebetegedtem az olvasásba. De aztán egyszer csak vége lett. Ha jól emlékszem, az Egri csillagok volt az első, amit idő előtt fejeztem be, bár nagyon későn kezdtem el (most már el merem mondani), így egész napokat átolvastam, és a több mint ötszáz oldalt legyűrtem pár nap alatt. Akárhogy is, nagyon büszke voltam és vagyok magamra, mert a mai napig ki nem állhatom azt a könyvet. Bár azon kevesek közé tartozik, amik valódi könyv formában található meg nálam a saját könyvemként. Mikor negyedik osztály végén megkaptam, még nem is sejtettem, hogy ekkora hatással lesz rám. Nem a történet miatt, sokkal inkább azért az érzésért, amit akkor éreztem.

A kötelező olvasmányokon túl viszont elég sokáig semmit nem olvastam, egészen egy nyári délutánig. Baromira untam már magam, így kínomban átmentem a tesóm szobájába, ahol találtam egy könyvet, vagyis A KÖNYVET csupa nagy betűkkel: a Harry Potter második részét. Annyira unatkoztam, hogy gondoltam, rosszabb már nem lehet, így beleolvastam. Aztán mire észbe kaptam már túl voltam a negyedén a könyvnek, így estére is magamhoz vettem a kötetet, és néhány nap alatt végeztem vele. Persze azonnal rájöttem, hogy ez nem az a fajta könyv, amit csak úgy letesz az ember, azonnal olvasni akartam a többi részét is, holott előtte még a film sem érdekelt soha, ha azt kellett néznem, rendszerint elaludtam rajta.

Bár, még ekkor sem éreztem, hogy szeretek olvasni, csupán azt, hogy ezzel a sorozattal én egy jót szórakoztam. Nem éreztem ezt egészen hosszú ideig. Ám ahogy nőttem egyre jobban lekötött az olvasás, és az irodalmi követelmények is egyre inkább érdekesebbek lettek, és többé nem okozott gondot, ha el kellett olvasnom egy könyvet, ám magamtól ritkán vettem a kezembe akár egyet is.

Az újabb mérföldkő a történetben a Szent Johanna Gimi könyvsorozat volt. Olyan sokan beszéltek már róla, hogy egyszerűen meg kellett tudnom, hogy mitől vannak annyira oda az emberek. Ahogy olvasni kezdtem, újra éreztem azt a mohó vágyat, hogy minél előbb megtudjam, mi következik ez után, és csak úgy faltam az oldalakat. Bár ehhez hozzátartozik, hogy elektronikus úton olvastam, így a telefonom segítségével bármikor tudtam olvasni, akárhol is voltam, anélkül, hogy cipekednem kellett volna. 

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam, hogy bár ez nagyon hasznos, a szemeimnek mégsem tett igazán jót, ám a mai napig a legtöbb könyvet így olvasom. Elsősorban azért, mert a könyvek ára manapság az egekben van, a városi könyvtárban pedig nem igazán szeretnek. Bár az iskolai könyvtár választéka is egyre bővül és az utolsó előtti évemre rá kellett jönnöm, hogy egy nagyon klassz hely a suliban (többet voltam bent az utolsó két hónapban, mint az ott eltöltött nyolc év alatt összesen), de mégis, amíg tudom letöltöm a könyveket a telefonomra, vagy a számítógépre és így olvasok. Így bármikor újra elolvashatom őket, mert megvannak, és nem kell rohangálnom értük. Persze nem adja ugyanazt az élményt, mintha valódi könyvet lapozgatnál, de az olvasás élménye azonos. Nem az a lényeg, hogy hol olvasod, hanem, hogy a történet magával ragad, ezáltal egy teljesen másik világba kerülsz.

Az elmúlt időben elolvastam jó pár könyvet és nem is tudnék kedvencet választani. Jelenleg az Alkonyatot olvasom, miután a hétvégén megnéztük filmen az első részt (lehet kinevetni, eddig nem érdekelt, most is csak véletlen néztem, mert már szétvetett az unalom, illetve egyszer láttam a végét), és kíváncsi voltam, mennyivel más, mint a film. Eddig ott tartok, hogy köszönőviszonyban sincsenek (mint ahogy ez lenni szokott) és sokkal jobban tetszik, mint a film, bár most a film is kicsit jobban bejött, mint mikor csak a végét láttam (akkor egyszerűen túl nyálasnak és amúgy is kész röhejnek gondoltam). Most sem érdekel túlságosan a vámpír része, inkább csak az emberi kapcsolatok, a forksi légkör köt le. Persze megkapó a dögös vámpír, de aki a foghagyma bűztől menekülő, vérszomjas, lenyalt hajú, nagy köpenyes vámpírsztorikon nőtt fel, hát nekem nem is igazán vámpír. Sokkal jobban tetszik a rezervátumi megfelelője: "hidegek".

Szóval azt hiszem, csak annyi a titok, hogy az ember megtalálj a számára megfelelő könyvet, hogy megszeressen olvasni. Ha fogékony rá, akkor az elsőt hamarosan követi a második és a harmadik, majd a negyedik, és így tovább. Arról nem beszélve, hogy az olvasás (mindenféle szóbeszéddel ellentétben) sosem megy ki a divatból, és általa nem csak a szókincsed fejlődik, de a világnézeted is változhat, és még egy jó élménnyel is gazdagabb leszel. :)

Ti hogy álltok az olvasással? Melyik könyv volt meghatározó az életetekben? Van most kedvenc könyvetek? 

Könnyed nyári smink és outfit

Hát, szó, mi szó elég régen írtam erre a blogra, és, ha írtam is, akkor is érezhető volt szerintem valami furcsa keserű íz a bejegyzéseimben. Azt hiszem a nyári depi korszakomnak most vége, így gondoltam, megmutatom, nektek a mai öltözékemet.

Semmi extra nincs benne, tehát nem is értem, miért akartam róla írni, de mindegy. A nadrág a szokásos ezer éves kedvenc fekete rövid nadrágom. Igazából érzelmi értéke van, amiről nem akarok írni. Ez is abba a kategóriába tartozik, amiben olyan emlékek sorakoznak, amiket majd akkor mondok el, mikor már nem lesz jelentősége. Az egyetlen gáz, hogy már elég rendesen csúszkál le, de egy övvel még tökéletesen hordható.  Ha már öv, akkor a szintén szokásos szivárvány színű kétsoros szegecses övemet választottam. Már ez is kezd szét jönni, sőt most nézem, hogy egy sárga szegecs hiányzik is róla, de imádom.
A felsőt nem szoktam hordani, illetve csak ritkán. Ősszel és tavasszal még fázom benne, mivel ujjatlan, de késő tavasszal vagy nyáron meg a nyaka miatt meleg. Ma viszont pont egy kellemesebb nyári reggelnek néztem elébe, így gondoltam, miért ne. Arról nem beszélve, hogy Berry-t is magunkkal vittük a boltba (kint vártam vele, míg anyu vásárolt), és ezt nem féltem annyira.
Egyedül a napszemüvegem új, amit a múlt héten vettem, mivel a régit úgy négy évvel ez előtt vettem és elég lestrapált állapotban van.

Nehezen találtam szemüveget, mert csak elég kevés áll jól, és utálok hosszan válogatni, de most a húgom segítségével vettem egyet. (Egyedül egyre sem mondtam volna, hogy ez jó) 

A lábamra egy fekete és rózsaszín virágos strandpapucsot vettem. Ezt is sokszor hordtam a nyáron, gyanítom, hogy nem bír ki egy szezonnál többet. :(

És akkor mintha valami sminket emlegettem volna. Ugye? Na, igen. Nyáron, olyan szinten nem sminkelek, hogy ha itthon vagyok, akkor egyáltalán nem, csak ha valahova el kell mennem, és akkor is, annyira gyorsan jön az ötlet, hogy nincs idő órákig készülődni.

Szerintem nem is kell hozzá nagy magyarázat. Begöndörítettem a szempilláimat, majd kispiráloztam őket a Lora spirálommal, amit hétköznapra, suliba szoktam használni. Hihetetlen, de most már három szempillaspirált használok váltogatva. Sosem volt ennyi... :)

Az arcomra némi hidratáló krém, korrektor és egy egészen minimális korallos színű pirosító került, a számon pedig a Paris 316-os számú rúzsát viselem. Nem különösebben feltűnő szín, inkább csak sötétít a számon, de mivel elég kevés ruhához áll jól úgy, hogy az összhatás nem lesz komor, így most ezt választottam.

A hajam simán copfba van fogva, a frufrumat pedig elől hagytam. Ha már vágattam, akkor nem akarom elrejteni, bár negyven fokban elég idegsítő. :D

A körmömön jelenleg az új fehér lakkomat tesztelem, amiről itt már olvashattatok.

Szóval ennyi volt a boltba menős, kutyasétáltatós depi utáni outfit és smink. Remélem, hogy tetszett.

Ti mit viseltek szívesen nyáron? Otthon is sminkelitek magatokat? Ti is olyan nehezen találtok jó napszemüveget, vagy csak én vagyok ilyen béna?