Lakkteszt:L'oreal collection exclusive by Eva - Eva's delicate rose

Sziasztok!

Kicsit még mindig új nekem ez a téma, bármennyire is furcsán hangzik. Alapvetően maximalista vagyok, így nehezebben indultam el újra a körmözés terén. Hosszú ideig volt géllakkom, és mióta itt lakunk, szinte nem is volt hangulatom körmözni, annyi új impulzus ért, 

De most egy számomra teljesen új lakkon akadt meg a szemem, ami a L'oreal collection exclusive by Eva kollekció Eva's delicate rose nevű lakkja. Próbáltam utánanézni a kollekciónak, de nem igazán találtam róla valamit, leginkább a rúzsaikról találtam képeket, de miután alig látni róla valamit, talán egy régebbi kiadás lehet vagy nem. Igazából mindegy, mert nagyon tetszik ez a kis üvegcse a matt kupakkal, ami egy nagyon egyedi színt tartalmaz.

Ez szerintem egy nagyon különleges, hamvas, piszkos rózsaszín szín. Oda és vissza vagyok tőle, mert ez a szín még nem a nude vonal, de mégsem felettébb feltűnő, amivel tökéletessé vált számomra. Mások tömegszínnek hívnák, de van benne valami különleges vonás, ami egyedivé teszi.

L'oreal lakk lévén nagyon szép a fedése, szerintem kell a két réteg, de így már csíkmentesen, tökéletesen eltakarja a körmöket, a végkifejlet pedig egy tökéletes színű, kissé krémes és fényes végeredmény. Őszintén szólva nekem most ez az új kedvenc lakkom, mert habár már a színével megvett kilóra, de ahogyan mutat, az nekem egyszerűen a tökéletes manikűr.

A tartósságát, amit régen mindig hangoztattam, most nem tudom érdemben meghatározni. Ennek két oka is van. Egyszer az, hogy az alap- illetve fedőlakk nagyban befolyásolja ezt, azt pedig, hogy csak ezért fessem ki nélküle... hát nem. 

Az alaplakk amit használtam, az a Rimmel Nail Nurse, amit már hosszú ideje alkalmazok alaplakként, a fedő pedig a kezemből kitéphetetlen Rimmel Supergel fedőlakk, amit én lelkesen használok minden lakkom fölé, ami hát... életem legjobb döntése volt.

A másik, ami miatt nem tudom hasonlítania többivel, hogy a felmondásom után nagyban megváltozott az életstílusom. Mióta nem sikálok napi 7-8 órát, a körömlakkjaim is tovább tartanak.

Őszintén, nincs nagy tapasztalatom a L'oreal termékeivel, mert bár amihez hozzájutottam, azokat általában szerettem, de hogy is mondjam szépen, távol esik a pénztárcám komfortzónáján. Szerintem mindenki tisztában van ezeknek a daraboknak az árával, de időnként a Poundland-ban egy fontért rábukkanok ilyen kis csodákra (jaj, és még mire nem), úgyhogy ilyenkor könnyeden engedek a kísértésnek. 

Persze ilyenkor érdemes jól megnézni, mert főleg a folyékony állagú dolgok egy idő után már nem annyira gusztusosak ennek az üzletnek a polcain, így ezeket jobban meg kell nézni, de ez tökéletes állapotban volt, úgyhogy hazahoztam és azóta is tart a nagy szerelem.

Na, ennyi volt mára, ezzel próbáltam kicsit visszatérni ebbe a témába, talán legközelebb valami érdekesebbet sikerül összehoznom.

További szép napot!

Gyors és egyszerű jegeskávé

Sziasztok!

Már említettem, hogy a kávéimádatom határtalan, így elég sok módját próbáltam már a kávé elkészítésének. Hiába a friss, forró kávé utánozhatatlan vonzereje, ebben a melegben mégis jobban esik egy hidegebb, hűsítő változat, ami kicsit ki is szakít a megszokott ritmusból.

A teljes elkényelmesedés és feltöltődés nyilván egy kávézó teraszán ücsörgés lenne, de mivel ezt az átlag ember pénztárcája nem igazán engedheti meg, így mutatok nektek egy villámgyors jegeskávé ötletet, amit aztán kedved szerint ízesíthetsz.

Hozzávalók:

• jégkockatartó:
• kávé
• tej
• vaníliás cukor

Elkészítés:

A lefőtt friss kávét hagyd kihűlni, majd adagold a jégkockatáróba, majd tedd be a fagyasztóba. Ezt érdemes már előre betenni, hiszen idő kell, míg a kávé megfagy. Ez hűtőtől függ, nekem elég egy bő óra, de lehet ez több is, a lényeg, hogy teljesen fagyott legyen, ne pedig kásás.

Ha megvannak a jégkockák tedd pohárba őket, öntsd fel tejjel, majd ízesítsd tetszés szerint a vaníliás cukorral.

Mivel a kávét fagyasztottad meg, így olvadáskor csak fokozódik a kávé íze és nem fog felvizesedni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a legtöbb kávézóban kapható jegeskávéval ez a bajom, és a végét már csak így iszom, mert van, de ennek minden cseppjét imádom.

Tipp: Ha van otthon karamella- vagy csokiszószotok, bátran tegyetek hozzá, isteni íze lesz!

Elkészültetek? Dobjatok egy képet az instagramra a #kreasarok hashtaggel, hogy én is megnézhessem! 

További szép napot!

Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel

Sziasztok!

Még nem írtam ilyen témájú bejegyzést, de sokkal jobban szeretem olvasni a negatív véleményeket, mint a pozitív ömlengéseket. Sokszor futni bele egy-egy ajánlásba, ami leírja, hogy az adott termék mennyire szuper, de mikor megveszed, csak akkor veszed észre, hogy milyen rossz tulajdonságokkal is rendelkezik. Ez pedig azért van, mert valószínűleg egy szponzorált bejegyzést olvasott az ember, amiben csakis a szépet és a jót írják le a bloggerek (tisztelet a kivételnek), amiben ugyan nem hazudnak csak éppen nem mondják el a termékek hibáit.

Ráadásul írni is sokkal nagyobb élvezet egy ilyen bejegyzést (nem azért, mert gonosz vagyok, az ördögszarvak csak érzéki csalódások rajtam), mivel ha valami jó, az jó. És ennyi. Valaminek a hibáiról beszélni (írni), pedig sokkal nagyobb feladat.

Azt hiszem, eleget rizsáztam, és mivel ott fityeg egy high end termék is szerintem sokan már rég átugrották ezt a részt én meg feleslegesen koptatom az ujjaimat, úgyhogy nézzük azokat, amiket valamiért nem sikerült a szívembe fogadni.

1. M.A.C. golden bronzosító (A45):

Fáj a szívem, amiért így érzek, mert nagyon szerettem volna szeretni ezt a bronzosítót, mégis csak egy M.A.C. termékről van szó, de több okból kifolyólag ez nem sikerült. Ránézésre egy nagyon szolid napbarnított hatást tudtam elképzelni vele, de a valóság nagyon távol áll tőle. Először is ha én lebarnulok, sem vagyok narancssárga. Márpedig ennek a színe inkább narancsos jellegű, ami szerintem teljesen természetellenes. Persze ehhez a színhez is az kell, hogy egyáltalán tudjak valamilyen színt kicsikarni belőle. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen drága termék jobban pigmentált, de nem. 

Ráadásként pedig iszonyatosan porol, de ez a legkisebb bajom vele. Ha sikerül is valami színt kiimádkoznom a tartóból, akkor is inkább egy barnás árnyalatú pirosítóként tudnám értelmezni, mert az arccsonton szépen mutat ez a szín főleg a már nyári, barna arcbőrön, de ez számomra sehogy nem értelmezhető annak, aminek árulják.

2. Rimmel Stay Matte púder:

Nem akarom nagyon lehúzni, hiszen sokáig a kedvencem volt, és egyébként egy klassz kis drogériás púder és ha nem lenne más biztosan ezt használnám még, de amint azt már egy korábbi bejegyzésben is említettem, nagyon fog. Habár a transparent árnyalatot használtam, ez nem egy átlátszó púder és hiába vittem fel csak egy nagyon keveset akkor is meglátszott a kabátom nyakán, illetve a párom ingein, ha megöleltem.

3. Neutrogena visible clear correct and perfect CC krém (light):

Ehhez csak ennyit fűznék hozzá, hogy nem az én színem (még a tavasz kezdetén sem volt, nemhogy most), pedig eddig mindig a legvilágosabb árnyalatokat használtam. Maga a fedése és a hatása pedig semmi extra. Én inkább maradok az alapozónál.

4. Maybelline The colossal volum szempillaspirál (vízálló, fekete):

Csak azért vettem meg, mert a kedvencemből nem volt. Eleinte nagyon nem voltam elégedett, mert hiányoltam a Lash sensational spirállal készített hatalmas, látványos pillákat, de aki szereti a természetesebb hatást, annak jó lehet. Én nem feltétlenül utáltam, de nem is szerettem. Valamennyire bírja a vizet, de a Lash sensational-lal szemben a könnyeket kevésbé bírja.

5. Essence kiss care love lipbalm (07 frutty beauty):

Ez sem feltétlenül rossz, mert szépen ápolja az ajkakat, de mikor megvettem, azt gondoltam, ez is olyan kis szolidan színezett, mint a Maybelline baby lips-ek, de nem, brutál erős hideg tónusú piros színe van, amivel még nem is lenne bajom, mert sokszor viselek ilyen színt. de ehhez az erős színhez nagyon krémes az állaga, ezért könnyen kicsúszhat az ajkak vonalán kívülre. Mivel azonban egy ajakápolóról van szó, így nem okos alá ceruzát használni, mert akkor nem képes kifejteni a hatását. Külön-külön a szín és a textúra is tetszik, de így egyben semmi értelme.

(A felső képet fordítva szerkesztettem be, bocsi)

5. Make Up Revolutoion folyékony rúzsok (velvet rebel, keep crying for you, you took my love):

Először nagyon megörültem, mert a Maybelline Super Stay folyékony rúzsok után azt hittem, ez is olyan jó lesz. Hát tévedtem. Már a felkenésnél éreztem, hogy nem az igazi, valahogy nem kényelmes viselni. Viszont a nagyobb baj, hogy a "velvet rebel" kivételével egy rétegben nem fednek szépen. A második réteg pedig már túl sok, ahogy megszárad olyan mintha aszfaltot kentél volna a szádra és a legkisebb fizikai ráhatásra elkezd lemorzsolódni. A "velvet rebel" elmegy egy rétegben is, de a tartóssága ennek sem jó. Ha esetleg szívószállal iszok, az még belefér, de enni meg sem érdemes próbálni vele, hacsak nem szeretné valaki viszontlátni a rúzsát az evőeszközön, ne adja ég, az ételben.

6. The Body Shop Lip&cheek stain:

Ami ezzel a problémám, az nem biztos, hogy ez okozta, de nem nagyon merek kísérletezni már vele. Ez egy kettő az egyben termék, ami gondoltam, majd jól jön, mikor megyek haza, így nem kell külön szájfényt és pirosítót vinnem, milyen jó lesz, felszabadul egy kis hely a neszesszeremben, meg amúgy sem akarok olyan sok terméket vinni. Persze azért megvétel után azonnal felkentem őket, hogy mégis hogyan állnak, milyen tartósak. Azonban, ahogy felvittem a számra egy furcsa érzésem volt. Alapból szokatlan volt a vizes formulája és egy kicsit csípte is az ajkaimat, de nem különösebben figyeltem oda rá. Letöröltem, mert valahogy nem volt szimpatikus ez a vizes állag. Elkönyveltem a bosszúságot, hiszen nem volt olcsó, és hagytam magam rábeszélni, hogy vegyek még egyet, mert úgy olcsóbb, ráadásul az eladó srác háromszor kérdezte meg, hogy segíthet-e, én pedig különösen rosszul tűröm, ha vásárlás közben ott lihegnek a nyakamban.

De térjünk vissza! Szóval lemostam, majd szépen elfelejtettem. Másnap este azonban erősen viszkettek az ajkaim. zavart, de nem figyeltem rá, míg reggel bele nem néztem a tükörbe. Az alsó ajkamat kiütötte valami. Nem is kicsit, egy teljes hétig kezelgettem, és mikor majdnem elmúlt, akkor kijött a felső ajkamon is. Azaz két hétig szenvedtem vele. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a termék okozta, hiszen elég hosszú idő telt el közben (egy teljes nap), de innentől kezdve már az arcomra fel sem mertem kenni, mert azzal már épp eleget szenvedtem, nem akarom tönkretenni. 

7. W7 szemhéjalapozó:

Az egyetlen problémám vele, hogy nem túl tartós, hamar összeáll a szemhéjon a festék. Inkább a Maybelline colour tatoo-t használom alapnak is. 

8. Garnier Pure Active intensive daily exfoliatimg scrab:

Ez egy minden napi arcradír, ami nagyon szépen tisztítja a bőrt, fantasztikusan jó érzés volt használni, valóban tisztának éreztem tőle a bőröm, de sajnos nagyon ki is kezdte azt, ugyanis a használata alatt folyamatosan pattogott ki a bőröm. Sokat szenvedtem vele, hogy a mostani állapotot elérjem, úgyhogy mivel ez most nem éppen jó az arcomnak, így ezt is hanyagolom. 

Nos ezek lettek volna, amik valamiért nem férkőztek be a szívembe. Nem mondom, hogy alapvetően rossz termékekről van szó, hiszen lehet, hogy másoknak beváltak, de nekem nem, ez csupán egy személyes vélemény.

Ha van bármilyen tapasztalatod az itt felsoroltakkal akkor írd meg nyugodtan!

További szép napot!

Itt jártam - West Wittering Beach

Sziasztok!

Ha azt mondom, mostanában nem voltam igazán önmagam, akkor egyáltalán nem túlzok, de elég volt egy két órás út, hogy egészen másként lássam a világot. 

Világ életemben kisvárosi lány voltam, kertes házban laktam, ahol megvolt a saját kis terem, szabadon mozogtam, éltem az életemet. Mióta azonban elköltöztem otthonról, elég szűkös helyen élek egy viszonylag nagy és zajos városban.

Általában, aki ideköltözik, nagyobb várost tűz ki célul, hiszen ott vannak munkák, ott vannak lehetőségek, de sehol az, amit megszoktam, a kellemes, friss fű illata, a napsugarak cirógatása, az állatok hangjai.

De nyolcvan kilométerre tőlem, egy teljesen más világ várt. Anglia szebbik fele... 

De miért is vágtunk útnak? Itt a nyár, végre pár napig itt is iszonyat meleg volt, így gondoltuk, nekünk is jár egy kis kikapcsolódás, és szívesen pihentünk volna egyet a parton. Az egyetlen hely, amit idáig ismertünk, nem éppen a legcsendesebb, így egy másik helyre esett a választásunk, a West Wittering Beach-re. 

A part lenyűgöző. Majd látjátok a képeket, de megpróbálom körülírni. 

Ez egy nagyon csendes környék és bár sok ember választja, mégsem zsúfolt és zajos, mivel lent a víz közelében sehol egyetlen árus sem látható, csak kicsit feljebb egyetlen helyen kapható némi élelem, víz és hasonlók.

Pozitívum, hogy amellett, hogy csendes és nagyon családbarát strand, de még a kutyusokat is van lehetőség behozni, így a kis kedvencünknek is tudnak lubickolni egyet.

Mellesleg nagyon (Angliához képest túlzottan is) meleg volt, úgyhogy a víz is kellemes volt, így bele lehetett merészkedni. 

Nagyon jól éreztem magam. Azzal, hogy nem voltunk otthon teljesen kipihentem és kikapcsoltam magam. Ha van lehetőségetek, mindenképpen látogassatok el ide.

Ennyi volt mára. Legközelebb találkozunk.

További szép napot!

Üzenet a fiók mélyéről

Sziasztok!

Mivel mostanában az időm jelenős részét töltöm otthon, rá kellett vennem magam, hogy egy kissé rendszerezzem a dolgaimat, de legalább is átnézzem, mim van és megszabaduljak a felesleges kacatoktól, mivel egy aprócska lakásban az ember nem élhet mókusként, aki mindent gyűjt és halmoz. 

Ami szemét, az szemét...

(A kezdetek)

Mivel igyekszem legalább látszat rendet tartani, így a legtöbb ritkán előkerülő apróságot egy fiókba szoktam elrejteni, amiben aztán elszabadult a pokol, így azzal kezdtem, hogy teljesen kiürítettem, majd lázas válogatásba kezdtem. Tudtam, hogy leginkább a szépségápolási termékek landolnak majd a kukában, hiszen minden más emlék. Annak még hagyok időt.

Négy dolog került elő, ami már nem tért vissza a helyére. Az első a Nivea extra érzékeny bőrre való sminklemosó. Valóban nagyon gyengéd, annyira, hogy szinte le sem mossa a sminket. Párszor használtam, de aztán a fiók mélyén landolt. A következő kettő két BB krém a Garniertől. Mindkettőben van, bár az érzékeny bőrre valót szerettem, sokáig használtam is, de semmi színe, amit én igencsak nehezményezek, a Pure Active pedig ocsmány. A színe narancsos, bár kellemes érzés a bőrön, mégis irritálta az arcomat. A harmadika TRESemmé hővédő spray-je. Az első hővédő, volt, szerettem, de aztán a L'oreal hővédő olaját kezdtem használni, amit imádok, így ez is a kukában landolt mivel eléggé régi is volt.

Aztán áttértem az ajakkencéimre. Szégyen, ami szégyen, sajnos egy-kettő menthetetlenül megromlott, köztük egy régi nagy kedvencem is, de becsülettel átválogattam. Három kupac lett: kuka, tovább ad, megtart.

A tovább ad kategória. Igazság szerint mindegyiket szerettem, de már nem használtam őket egy ideje és tudom, hogy többek között a húgom is talál majd köztük olyat, amit szeretne. :)

A kuka kupac. A L'oreal szájfényért vérzik a szívem, de már nem kérdés, hogy megromlott-e. Büdös... :(

És, amik maradtak. Na, meg valahol van még egy MAC rúzsom, de sehol nem találtam meg... Azért bőven maradt még, sőt még a TBS valamiken még gondolkodom.

Nyilván lett volna még mit átnéznem, de sminkes cuccok egyéb területeit nem nagyon halmozom, így ennyi lett mára.

További szép napot!

Fogjunk össze!

Sziasztok!

Általában engem elkerülnek a nagy blogger összefogások, mert különc vagyok, nem nagyon szoktak megmozgatni a témák, de most egy olyan dolog került elő, amiről szívesen írok. Az emlékbuborék bloggerínája vetette fel az ötletet, hogy írjuk le, mit jelent nekünk a blogolás, maga a blog és úgy általában ez az egész.

Az én történetem már nem most kezdődött, azt hiszem, 2012-ben blogolni, és most hogy utánanéztem, ezt a blogot is abban az évben november 17-én kezdtem. 

Írni mindig szerettem, és azt hiszem, kicsit értek is hozzá, de ez inkább megérzéseken alapszik, amolyan ösztön ez mintsem valódi tudás. 

Mikor elkezdtem, azt hittem, senki nem fog olvasni, hiszen miért is lenne bárki kíváncsi rám. Egy egyszerű lány vagyok, akire a környezetében senki nem figyel, akit nem hajt a divat, nem akar menőzni, aki egészen egyszerűen fogalmazva egy lúzer. Mert az voltam. Akkor még nem voltam kiemelkedő semmiben, ráadásul egy kis túlsúlyom is volt. Tudom, akik szeretnek, most néznek a monitorra és ingatják a fejüket. Pedig így volt, nem csak nyominak néztek az emberek, de az is voltam. Akkor még nem voltak igazi barátaim, legalább is nem olyanok, akik mindig kiálltak volna mellettem. Igen, itt is lehet ingatni a fejeket, de mindenki aki akkor ismert gondoljon csak arra a napra, mikor egyszerűen levegőnek nézett mindenki az osztályban, vagy amikor már nem fértem be a menő társasághoz az osztálykiránduláson.

Így magányomban kezdtem el írni. Aztán ahogy haladtam, mikor éppen nem nyelt el a hullámvölgy legalsó pontja (mert az is volt nem egyszer), sok örömöm volt benne. A régi bejegyzéseket olvasva még most is fogom a fejem, mert nagyon kislány voltam még mikor elkezdtem ezt az egészet, akarom mondani még nagyon más voltam amikor elkezdtem, de sosem töröltem bejegyzéseket azért, mert már cikinek tartom, hiszen a blog erre is jó volt számomra, hogy lássam, hova fejlődtem.

De ha már a törléseknél tartok. Egy bejegyzésemet töröltem azért, mert atrocitás ért miatta. Az egyik nagyon "kedves" osztálytársam szólt be rá, mert megsértettem a személyiségi jogait azzal, hogy rajta volt a fényképen, amit kiraktam. Letöröltem az egész bejegyzést, de akkor rájöttem valamire. Olvasnak. Valaki tényleg olvassa, amiket én szerencsétlenkedek.

Természetesen időközben felnőttem/felnőttünk, de nem mondom, hogy soha többet nem ért negatív hatás amiatt, amit csinálok éppen ezért próbáltam elrejteni az ismerőseim szeme elől, ezért ritkán posztoltam a privát oldalamon, de így is megtalált, aminek meg kellett. Ismeretlenek kezdtek bántani, beszólni, amitől az évek alatt összeszedett önbizalmam kezdett megingani, de megkeményedtem és ma már nem érint meg a bunkó beszólogatás. Ők úgy mondják, hogy lesöpröm magamról a segítséget én úgy, hogy nem hagyom magam. Úgyhogy kedves névtelenek. Csak hajrá!

De jó dolgokat is hozott nekem a blog. Ahogy telt az idő a sors összehozott olyan emberekkel, akiket azt hiszem minden félelem nélkül mondhatom, örök barátnak szánt és a blog is bekapcsolódott ebbe a folyamatba. A vicc, hogy már sokkal korábban tudtunk egymásról, de nem rémlik, hogy bármikor is úgy igazán beszéltünk volna. Nem voltam rossz véleménnyel róla, de valahogy sosem kerültünk kapcsolatba. Egészen addig, míg egyszer meg nem jelent egy kis ablak a facebookon. Igen, üzent. A blogom alapján talált meg és elmondta, hogy őt is nagyon érdekli a körmözés és most fogott bele a blogolásba. Innentől kezdve állandóan beszélgettünk és bár hosszú ideig csak virtuálisan érintkeztünk, tudtam, hogy nála jobb barátot sosem kívánhattam volna. Bár a blogolás hozott minket össze, a mai napig tartjuk a kapcsolatot és beszélünk mindenféléről.

Kezdek kicsit hosszan írni, de még nincs itt a vége, hiszen ahogy az életembe úgy a blog életébe is nagy változást hozott, hogy majdnem két éve Angliába költöztem. Otthagyni mindent, amit szerettem, nem volt könnyű, de a fullasztó érzés erősebb volt, tudtam, hogy jönnöm kell. Mondanám, hogy nem volt más választásom, de ez nem igaz. Hiszen dönthettem volna másként is, mert volt aki adott volna másik lehetőséget. De ez egy másik történet...

Most értetlenül nézhet mindenki a képernyő előtt, hiszen folytattam. Hova dramatizálom túl?
A blog az, ami végigkísérte az elmúlt pár évemet, miként váltam felnőtté, hogyan gyűjtöttem erőt és önbizalmat, hogyan találtam rá önmagamra és ez az egyetlen dolog, ami velem maradt otthonról. Ez az, ami nem eszköz vagy tárgy, tehát semmi baja nem eshet (kivéve a hackerek támadását, de közlöm, hogy úgy is megtalállak és nem hinném hogy akarsz velem találkozni, mikor mérges vagyok). A blog elkísért és kísér az utamon, folyton változik, tükrözi, hogy éppen miken megyek át.

A blogom én vagyok.

Köszönöm, hogy szántatok rám néhány, percet. Olvassátok el a többiek bejegyzését is!