Csillámos narancs őszi manikűr

Sziasztok!

Az elmúlt időben teljesen csupasz körmökkel léteztem. Ezt eddig el sem tudtam volna képzelni, de most valahogy rákényszerülve elviselem a sorsom. Most viszont van pár napnyi lehetőségem, amit azonnal kihasználtam. Van ennek egy kis kényszer töltete, mert nem akarom a blogot manik nélkül hagyni. 

Úgyhogy most egy narancs színű, kissé őszies hangulatú manikűrt készítettem.

A narancssárga nagyon régi nagy kedvenc színem, nagyon energikus és nagyon pozitív életérzést ad. Nem mellesleg pedig a húgomtól pont kaptam egy naracs lakkot, amit ideje volt kipróbálni. Így esett erre a választásom, amit némi csillogással illetve fekete és ezüst strasszokkal egészítettem ki. 

Az összhatás nekem nagyon tetszik. 

További szép napot!

Otthoni vizeken

Sziasztok!

Kicsit hosszúra nyúlt a blogtól való távolmaradás. Hittem én, hogy a szabadság után egy csettintésre visszaáll a rend és minden folytatódik, ahogy volt, de az események felpörögtek én meg csak kapkodom a fejem. 

Ott tartottam, hogy lekéstük a gépet egyszer... majdnem kétszer és volt ott némi eltévedés valahol Londonban... Egyszer majd talán ezt is elmesélem, de erre az alkalomra inkább vágtam össze pár képet, hátha többet mondanak, mint amire most én képes lennék.

Három óra alvással és két kávéval dombot másztunk... vagy hegyet... vagy mifenét. Megmásztuk, az biztos.

Mit nekünk a rossz időjárás...

Az otthon maradt drágaságom. Inkább a konyhában aludt nehogy lecsússzon a búcsúzásról... :(

Nem hazudtoltam meg magam...

Nem én voltam... egy hang a fejemben mondogatta, hogy vegyem meg őket. Komolyan! :)

Természetesen történtek egyebek is. Találkoztam a barátaimmal, ami bár nagyon jól esett, de az egy-két órából nem fogok felet elszalasztani, hogy képeket készítsek, inkább megélem őket, hogy soha ne felejtsem el. Akárcsak a pillanat, mikor a saját ballagásomon hallottam az And hold in memory-t, ahelyett, hogy én játsszam, beleértve itt a hamis trombitát.

Nem tudom, hogyan tudom rendezni az életemet, de igyekszem hamarosan valami újjal előrukkolni.

Addig is:

További szép napot!

A sors és az utazás, vagy a visszahúzott bőrönd története

Sziasztok!

Ezt a képet még nagy örömmel készítettem tegnap reggel mondva, indulunk. 

Valami mégis ott lógott a levegőben.

Az egész útra nem úgy készülődtünk, hogy húha, végre, megyünk haza, hanem csak telt az idő és a nagy izgalom sehol. Nem igazán készülődtünk, csak sodródtunk az árral. Ez lehetett volna az első jel. De nem foglalkoztunk vele.

Akartam a blogra is pakolós szösszenetet felrakni. Be is fényképeztem, majd tegnap reggel kitöröltem. Valahogy nem éreztem szükségét. Hiába szenvedtem a körmömmel nem akart sikerülni. Mikor mégis, akkor egy óra múlva lepattant.

Majd összefutottunk egy olyan személlyel az utolsó reggel, aki miatt akár fel is adtam volna az egész utazást, ha kell. A legrosszabb, hogy ő ezt nem tenné meg értem. De a vér nem válik vízzé, ahogy mondani szokás. 

Azért is indultunk le reggel a boltba, mert elfelejtettünk valamit venni. Ez is jel lehetett volna. De nem figyeltünk. 

Többen éreztünk hasonlót, mégis mindenki figyelmen kívül hagyta az érzéseket. Mindenki próbált a jóra koncentrálni, de mikor a kocsiban ülve néztem, hogy még plusz öt perc, még plusz hét perc, még tíz..., mikor negyed órával kaputárás előtt rohantunk, már tudtuk, hogy hiába. 

Nem kívánom ezt az érzést senkinek. Tudom, hogy voltak ellenérzések, de haza akartunk jutni. El akartunk menni. Mindent megtettünk, de a másfél helyett négy órás úton valami megtört. Mikor szembesültünk vele, hogy ennyi volt, csak elfogadtuk a sorsunk. 

Két nap veszteség. A sors akarta úgy, hogy lemaradjunk. Senkin nem múlott. A forgalomról senki nem tehet. Csak megtörtént.

Holnap újult erővel nekivágunk. Kívánjatok sok sikert! 

További szép napot!