2016. szeptember 21., szerda

Otthoni vizeken

Sziasztok!

Kicsit hosszúra nyúlt a blogtól való távolmaradás. Hittem én, hogy a szabadság után egy csettintésre visszaáll a rend és minden folytatódik, ahogy volt, de az események felpörögtek én meg csak kapkodom a fejem. 

Ott tartottam, hogy lekéstük a gépet egyszer... majdnem kétszer és volt ott némi eltévedés valahol Londonban... Egyszer majd talán ezt is elmesélem, de erre az alkalomra inkább vágtam össze pár képet, hátha többet mondanak, mint amire most én képes lennék.
Három óra alvással és két kávéval dombot másztunk... vagy hegyet... vagy mifenét. Megmásztuk, az biztos.
Mit nekünk a rossz időjárás...
Az otthon maradt drágaságom. Inkább a konyhában aludt nehogy lecsússzon a búcsúzásról... :(
Nem hazudtoltam meg magam...
Nem én voltam... egy hang a fejemben mondogatta, hogy vegyem meg őket. Komolyan! :)
Természetesen történtek egyebek is. Találkoztam a barátaimmal, ami bár nagyon jól esett, de az egy-két órából nem fogok felet elszalasztani, hogy képeket készítsek, inkább megélem őket, hogy soha ne felejtsem el. Akárcsak a pillanat, mikor a saját ballagásomon hallottam az And hold in memory-t, ahelyett, hogy én játsszam, beleértve itt a hamis trombitát.

Nem tudom, hogyan tudom rendezni az életemet, de igyekszem hamarosan valami újjal előrukkolni.
Addig is:

További szép napot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése