Könyvajánló: Szent Johanna gimi

Miután a sulikönyvtárban már lassan várólista alakul egy-egy részért, úgy döntöttem, megéri egy pár szót írnom róla.
Nem vagyok nagy tini könyv rajongó, és romantikus regényeket is elég ritkán veszek a kezembe, de mivel mindenki ezt olvassa a környezetemben, bele kellett lesnem, hogy legalább tudjam, miért van oda mindenki. Nem kellett sok idő, hogy teljesen beleszeressek a sorozatba. A szünetben egész nap ezeket bújtam, és a kilenc nap alatt majdnem kiolvastam öt részt, és most, hogy elkezdődött a suli, és az érettségi (matek előrehozott) miatt alig van időm olvasni, teljesen le vagyok törve.

Ez az a könyv, amire azt kell mondom, hogy minden tinilánynak el kell, hogy olvassa, mert róluk szól, rólunk szól, hiszen mind átmentünk hasonló problémákon. Emlékeztek még az első napra a gimiben? Én igen. Bár ebben nem sok hasonlóság volt számomra, mert nyolcosztályosba járok, de még emlékszem milyen volt új helyre kerülni, ahol alig ismertem valakit. Volt valaha egy igazi jó barátotok? Nekem igen. Na, és emlékeztek az első szerelem mindent elsöprő erejére? Mikor még azt sem tudtátok igazán ki a másik, de azonnal tudtátok ő kell nektek. Szerintem mind tudjátok, miről beszélek.

Tizenkét fiatal, akik közül bárki lehetnél (bennem pl. mindenkiből van egy kicsit: igen MINDENKIBŐL). 

Átlagos fiatalok, teljesen átlagos élete. Nem túloz, nem színez, és nem az a tipikusan nyálas, hányinger tinikönyv, ami egy hatalmas plusz pontot érdemel. Nyilván (ameddig én olvastam) Reni érzései Cortez iránt a téma, de mindezt egy teljesen átlagos kamasz problémaként vetítik, mert az. Nincs meg akarok halni érzés részletezés, a fájdalomról oldalak leírva, és nincs teljes letargia sem hosszasan taglalva. Mint ahogyan az ember naplót ír. Csak azt írja le, ami fontos: a kellemes dolgok, és azok, amik feltétlen kellenek, hogy később okulhassunk.

Jókat derültem a két fiatal civódásán, mikor már mindenki tudta, hogy odavannak egymásért, csak ők nem, szíven ütött, mikor Arnold elment (de lássuk be, vele együtt Cortez és Reni sosem jönnek össze), és boldogan vettem tudomásul: Virág többé nem emo. Jót nevettem, mikor betörték Gomba orrát.

Néha nem értettem Renit (haverlány dolog), máskor hasonlóan cselekedtem volna (Gomba-sztorik). Meg értettem, hogy nyominak érzi magát, és ezt át tudtam élni, mert sosem voltam én sem népszerű, bár a lesajnáltak közé sem tartoztam (azt hiszem).

Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki még nem olvasta. Sokat segíthet abban, hogyan vélekedj saját magadról, a körülötted élőkről, és hogy ma sem ciki okosnak lenni. Sőt! :D

Határozottan neked, Móni :P

Ti mit gondoltok róla? Olvastátok? Szeretitek? Van esetleg kedvenc szereplőtök? Kedvenc részetek?