2013. november 16., szombat

Az ötperces sminkem története

Sziasztok! Bizonyára nem egyedüli lény vagyok a bolygón, akinek rohannia kellett, és mindössze alig fél órája volt elkészülni és beérni a városba. Bár gyanítom azok száma valamivel kevesebb, akik azért voltak késésben, mert elfelejtették, hogy menniük kell valahova.

Szokásos péntek este, azon gondolkoztam, mivel töltsem el az utolsó perceimet, mielőtt elkezdek készülődni próbára. Mivel már délután lemostam a sminket, hogy szellőzzön az arcom, és már a fejemben volt egy jó ötlet, mikor hirtelen felpattantam a székről és esezveszett sebességgel a szobámba mentem. ELFELEJTETTEM! Éppen indulnom kellett volna, mivel a zenekari próba előtt kamarapróba volt. Hát ez jól kiment a fejemből annak ellenére, hogy ez nem egyetlen alkalom... Hát jó! Ötlet a fenébe, csak gyorsan kihúztam a szememet (ceruzával, pedig mindig porral szoktam, csak az sokáig tartott volna), kispiráloztam a szempilláimat, egy kis arcpír, ajakápoló és futás. Átöltözni sem volt időm, (nem véletlen szoktam ennyi ideig készülni) gyorsan magara fújtam egy kis parfümöt. Vagyis azt a vattacukros parfümöt, amiből ha egy egészen kicsit is fújok már tíz méterről azt érzi mindenki. (Múltkor is a postán azon tanakodtak, mi a fene ez az illat.)

Éppen csak tíz perccel múlott öt óra, ekkor kaptam magamra a kabátom fogtam a cuccomat és már rohantam is. Persze olyan dolgok, mint a kabátzsebem kipakolása elkerülte a figyelmem, de a kutyazacsi (tiszta) a legkisebb kellemetlenség az egészben. Ahogy rohantam, már villogott a lámpa, de hirtelen elkezdtem futni (a kezemben a hangszer, amit gyakorta valamiféle fegyvernek hisznek az utcán közlekedő gyerekek), átrohantam a kamionos előtt, aki szerintem totál idiótának nézett... nem tévedett egészen.

Beértem a kínai üzlet elé, akkor éreztem, hogy a hidegben könnyezik a szemem, és folyik az orrom, természetesen zsebkendő sem volt nálam. Szóval mire odaértem az arcom sokkal pirosabb volt, mint amennyi arcpír volt rajtam, a szemem enyhén szólva is elfolyt, amire az sem segített, hogy nyolc óra után már nem tudtam nem a szememet dörzsölni...

Mire hazaértem, a hajam is zilált volt, pedig copfban volt...
Körülbelül így éreztem magam, de végül is egész jól ment az én különc stílusomhoz. Szóval, ezek után senkinek nem kell órákat pepecselnie, hogy cégül úgy nézzen ki mintha nem csinált volna semmit. Elég ha követed a példámat :D

Ti voltatok már hasonló helyzetben? 

3 megjegyzés:

  1. simán, én mindig elkések mindenhonnan :D plusz amikor nem bírok felkelni, stb... volt egyszer olyan, hogy fél óra alatt kellett fürödnöm+hajat mosnom+összepakolnom+elkészülnöm, és sikerült!! :DDD sminkelni amúgy is 5-7 percet szoktam kb, de már annyira megszoktam a rohanást, hogy nagyon nagyon maximum 10 perc az alapozó+szemhéjpúder(ek)+tus+szemceruza+szempillaspirál kombó :D ha sietnem kell, akk 2 perc alapozó+szemceruza+szempillaspirál, ennél kevesebbet sosem sminkelek, nem szeretek úgy utcára/bárhova menni :D najó nyáron nem használtam alapozót, mert beleégett az arcomba, meg egyszer, mikor begyulladt a szemem, akk nem húztam ki, de ennyi :D eléggé nagyon szeretek sminkelni :D de azért sosem viszem túlzásba!! nem nézek ki úgy, mint egy viaszbáb, vagy ilyesmi, mindig csak a szememet hangsúlyozom, de azt nagyon :D és am tök vicces, mert a suliban alig páran sminkelünk :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én általában mindig mindenhova korábban érkezem, nem szeretek rohanni, de elég sokszor kényszerülök rá :D

      Törlés
  2. díjat kaptál ;) :)))) http://lizalakkjai.blogger.hu/2013/11/17/dijat-kaptam-adom

    VálaszTörlés