Arcnapló

Figyelem! A bejegyzésben látható képek nem túl esztétikusak. Könnyen lehet, hogy zavaróvá válhat. Tudom, hogy nem vagyok túl szép rajtuk, úgyhogy a "de ronda vagy, bújj el" kezdetű megjegyzéseket kérem mellőzni.

Köszönöm!

Sziasztok!

Ezúttal egy hosszú ideje tervezett bejegyzést hoztam nektek, ami kissé személyesebb ugyan, de mégis sokan küzdhetnek hasonló problémával, és miután végigjártam egy hosszú utat a "gyógyulásig" közben sok mindent megtanultam, így próbálom megosztani a tapasztalataimat az érdeklődőkkel.

Még nem érzem azt, hogy száz százalékosan jól lenne az arcbőröm, de a javulást már én is látom és most már folyamatosan több, mint egy hónapja nem rosszabbodott drasztikusan.

Hogy miről is van szó...

Tiniként nem voltam különösen pattanásos. Emlékszem, akkor még csak azt gondoltam, hogy az a későn érő típus vagyok. Többen irigyeltek is, hogy nem voltam tizenkét évesen tele pattanással és talán tizennégy vagy tizenöt éves koromig semmiféle külön kencét nem használtam, mert nem volt rá szükségem. Utána sem nagyon. Persze apróbb csúnyaságok voltak időszakosan, de soha nem így. Ez annak is köszönhető, hogy nálunk a csipszek ritka látogatók voltak. Akkor kicsit hiányoltuk, mikor minden gyerek azt ette az iskolában, de tulajdonképpen nem akartunk minden áron csipszet enni, így az is és a csokik is kevéssé szerepeltek az étkezéseinkben.

Aztán a kiköltözésem után szépen lassan elkezdődött a folyamat. Először az itteni párás levegőre fogtam a dolgot, majd hallottam, hogy a csapvíz sem tesz túl jót, majd mikor már elviselhetetlen volt, jött még egy gyanú, a Garnier olajmentes BB kréme.

Abbahagytam a használatát és akkor döntöttem el, hogy a változást megírom, de akkor még nem tudtam, hogy a probléma nem ilyen egyszerű. Akkor készültek ezek a képek is.

Időpont: 2015. október 10.

Ugyanis hiába hagytam abba a krém használatát, hiába kezdtem tonikot meg mindenféle arclemosót használni, egyik sem volt túl hatásos. Nem tudom mindet visszaidézni, de többek között használtam a Clean & clear arclemosóját és az érzékeny bőrre való tonikját, a Garnier pure active krémes arclemosóját, a Garnier mattító tonikját és még sok mást is, de a helyzet nem javult.

(2015. október 22.)

Ekkor még bizakodó voltam, hiszen hosszú ideig használtam a krémet mire kapcsoltam, hogy bár szépen elfedi, mégis az okozta a problémát, így arra gondoltam, csak hosszabb időre van hozzá szükség. Ebben az időben gyűlöltem az arcomat, és bár tudtam, hogy nem tesz neki jót, a BB krém után éles váltásban egy nagyon erősen fedő alapozót kezdtem használni. Nem hinném, hogy ez további komolyabb problémákat okozott volna, de tudom, hogy nem is volt a legokosabb ötlet, hiszen így nem hagytam lélegezni a gyulladt bőrt. Viszont emberek közé kellett mennem.

A fordulópont a hazautazásomkor következett be, mert addigra teljesen reményt vesztettem, tényleg hiába kentem rá mindent. Voltak napok mikor úgy tűnt szebb, majd rá két napra újrakezdődött méghozzá nagyon durván. Otthon ráadásul a váratlan hideg levegő is betett neki, úgyhogy a bőröm továbbra is ocsmány maradt, de közben még ki is száradt. Fogalmam sem volt, hogy mit is tegyek vele. Addigra nem volt az a smink a világon, ami maradéktalanul eltakarta volna, úgyhogy még anyunak is szemet szúrt. Nem szerettem róla beszélni, azt sem ha valaki szóba hozta. Általában kevéssé voltak megértőek, de mindenkit sikerült meggyőznöm, hogy nem fertőző.

(2016. április 21.)

Mint a felső kép alatt láthatjátok eltelt egy kis idő mire újra kedvem lett dokumentálni. Láthatjátok, hogy itt kevésbé gyulladt és kisebb pattanásokról van szó. Ez leginkább az otthonról hozott Fabulon tini toniknak köszönhető, hogy a baromi nagy gyulladást lehúzta és a száraz bőrömet sem irritálta. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon abszurd, hogy egyszerre volt aknés és száraz az arcom. Azért fontosak ezek a képek, mert ezután nem igazán találtam utánpótlást a tonikra, mert az otthonról hozott elfogyott. Angliában pedig még nem fedeztem fel, hogy bárhol is elérhető lenne. A következő képek mégsem emiatt durvábbak. Ugyanis itt jöttem rá, hogy az arcomat érzékenyként kell kezelnem ahelyett, hogy mindenféle szárító cuccal telenyomom, így átváltottam ezekre a termékekre, és ez valamelyest javulást is hozott. Ekkorra már utánanéztem a témának, és ekkor indítottam hajtóvadászatot a La Roche Posay Effaclar duo krém után és ekkor ismerkedtem a The Body Shop teafaolajos tonikjával.

Ami miatt ezeken a képeken úgy nézek ki ahogy, az valamelyest az én hibám és ezzel igazolódott egy új gyanúm, hiszen ennyi idő után már nem foghattam egy rosszul választott krémre az egészet. Ugyanis a kép készülte előtt egy nappal indiai kaját ettem. Nem kicsit csípőset, hanem azt a faját, aminek már az ízét sem érzed. Sosem lehet tudni, hogy azért jó-e ez, mert az alapanyag... hogy is mondjam... nem túl friss.

 Ez volt 2016. április 27-én. Ez volt az utolsó, alkalmak egyike, mikor kényszerültem megenni, ami volt, mert ezután elköltöztünk, tudtam főzni magunknak, sőt még a csapvíz ivását is teljesen eltüntettem az életemből. De valamiért a javulás így sem volt látható. Időközönként jobb volt, de mindig visszatért. Ekkorra már belenyugodtam, hogy csak jobb napjaim voltak, időnként már-már látszott valami javulás, de olyan érzésem volt, hogy a probléma gyökere még megvan.

Aztán néhány hete kezdtem észrevenni a változást. Az arcápolási rutinom beállt, nem változtattam rajta, de valamiért mégis kezdett leszáradni minden és a foltok is halványodni kezdtek. Szinte napról napra láttam a változást. Még amikor természetesnek vettem, hogy majd csúnyább lesz, akkor is csak egy-két pattanás jött ki, amit lekezeltem a teafaolajjal és minden rendben volt. Egy ideig gondolkodtam, hogy mi válthatta ezt ki, és ahogyan a változás kezdetét próbáltam kitalálni, rájöttem.

Felmondtam. Ezután nem csak a gyomrom jött helyre, és nem csak az állandó köhögésem maradt el (ami nekem fel sem tűnt, csak a párom hívta fel rá a figyelmem), hanem a bőröm is javulásnak indult. Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan mi lehetett, ami ezt a méretű pusztítást az arcomon kiváltotta, de az biztos, hogy a volt munkámhoz köthető. Vagy az állandó stressz, vagy ami gyanúsabb a vegyszerek, amikkel dolgoztunk okozták. Mióta itthon vagyok, nem minden happy, sokszor idegesítem is magam, hiszen a munkakeresés nem éppen egy nyugis elfoglaltság, de a vegyszerek nincsenek a közelemben. Nyilván takarítok itthon is, de nem azokat a löttyöket használom.

A képek nem adják úgy vissza, mint ahogy valójában látszik, a különbség óriási. Ma már nem szégyellem úgy az arcom, van hogy csak egy kis korrektort rakok a problémásabb területekre és úgy megyek el itthonról, itthon pedig egyáltalán nem viselek sminket. Nem mondom, hogy ez a legfrissebb állapot a tökéletes lenne, de én már ettől is nagyon boldog vagyok, és nem adom fel.

Tudom, hogy nagy hangsúlyt kell fektetnem arra, hogy milyen minőségű ételt eszek. Kicsit sznobnak is tűnök, mikor nem vagyok hajlandó a legolcsóbb ételeket megvenni, de több mint másfél évnyi kínlódás után, ha én főzhetek, akkor az jó minőségű legyen. A másik, hogy csak palackozott vizet iszok, amitől szintén furcsán néznek rám. Miután beköltöztünk és inni akartam egy pohár vizet a csapból, mert még konkrétan semmink nem volt itt, láttam, hogy a víz felhabzott. Magától. Inkább nem ittam, ahogy azóta sem a csapból.

A másik, amire figyelek a bőrápolás. A The Body Shop teafaolajos termékcsaládja nagyon sokat segített nekem, valamint a  La Roche Posay Effaclar duo is hasznomra vált. Általában ezeket használom, illetve sminklemosásra a Garnier micellás vizes sminklemosó kendőjét és a rózsaszín kupakos sima micellás vizét alkalmazom. Ezek viszonylag kordában tartják a kis csúnyaságokat, de az arcom időnként szárazabbá válik, ilyenkor pedig a Ziaja kakaóvajas arckrémét kenem fel. Ez az, ami nem az én bőrtípusomra való, de időnként a sok szárító termék után kell egy extra ápolás.

Kicsit hosszúra nyúlt ez az írás. de tekintve hogy egy fél éve "dolgozom" rajta, talán megérthető.
Nekem szerencsém volt, hiszen nem hormonális probléma okozta az egészet, de egy valamit még elrontottam. Valószínűleg sokkal hamarabb véget vethettem volna a dolognak, ha elmegyek egy bőrgyógyászhoz. De tekintve, hogy külföldön élőként otthon nem vesznek emberszámba. itt meg külföldiként nem, hát nem egyszerű a helyzet.

Remélem, hogy az én sztorim segített abban, hogy a probléma néha ott van az orrunk előtt és hiába kezelgetjük a felszínt, ha a problémát nem szüntetjük meg. Sokan vannak a világban, akik küzdnek a tisztább, szebb arcért, remélem, nekik hasznos volt.

További szép napot!