Teszt: Rimmel moisture renew lipstick

Sziasztok!

Egy ideje már halogatom ezt a tesztet, mivel hiába vártam már mikor még csak a teszterek voltak a polcokon, a várt hatalmas eufória valahogy elmaradt. Nem feltétlenül rossz, csupán nem az, amit vártam.

De kezdjük az elején!

A bemutatókor két árnyalat ragadt meg a fejemben, melyből a 660-as, in love with ginger tűnt különlegesebbnek. Hiába vártam hetekig és ez a szín mindig hiány volt. 

Lemondtam róla, és gondoltam akkor megveszem az As you want Victoria-t, mikor viszont bementem a boltba, megláttam a polcon egyetlen darab in love with ginger-t. Sikoltoztam örömömben, de akkor már nem is tudtam, melyik rúzst vegyem meg. Végül mindegyiket elhoztam.

A rúzs színével tökéletesen meg vagyok elégedve, szerintem mindkettő egy nagyon különleges árnyalat. 

Az As you want Victoria egy álomszép kicsit kékes tónusú piros, az In love with ginger pedig egy narancsos árnyalat, ami időnként már-már pirosnak tűnik, máskor viszont a narancsos vinal érvényesül benne.

Imádom magamon ezeket a színeket, de a tartósságuk hagy némi kívánnovalót maguk után. Még egy puszit sem tudtam adni a páromnak anélkül, hogy ne kentem volna a felét szegényre. 

Úgy gondolom, hogy 6,49-ért ennél már többet kapok. A textúrája nagyon krémes és egyáltalán nem szárítja az ajkakat, de cserébe egyáltalán nem tartós. 

Szóval a nagy hű meg ha elnaradt. Viszont valamiért ezekhez nyúlok a legszivesebben. Lehet, hogy csak a bűntudat, hogy ennyi pénzt elköltöttem, hogy aztán ne használjam. 

Egy szó, mint száz, nekem nem jött be maradéktalanul, de nagyon szép színük van. Viszont úgy gondolom, hogy ennyi pénzért tartósabb rúzsokat is lehet venni.

Őszintén: Miért írok?

Sziasztok!

Szerintem itt a blogon mindenki megszokta, hogy nyílt és őszonte vagyok, de sokszor még itt is cenzúrázom a mondanivalómat.

Most nem így lesz. Remélem.

Miért írok?

Sokszor megkaptam már a kérdést, bár leginkább arra utalva, hogy miért éri nekem meg energiát fektetnem a blogomba, ha olyan ritkán van bármi hozzászolás.

Régen azt mondtam, hogy írok, mert szükséges. Máshogy nem is nagyon tudtam kommunikálni a világgal, amely annyira rohant, hogy nem volt ideje észrevenni. Csendes voltam, de nem azt jelentette, hogy nem volt mondanivalóm vagy véleményem. Éppen csak senkit nem érdekelt én pedig tele voltam komplexusokkal, nehezen nyíltam meg, és rettegtem, hogy ostobának néznek a véleményem miatt.

Ma már tudom, hogy nem félhetek másoktól, hiszen még a legmenőbb csaj is épp olyan halandó ember, mint én. Ma már azt mondom, írok, mert szeretek írni. Nem számít, ki olvassa.

Tinikorom óta szeretek írni és ennek több oka is van. Ugyan magamtól fogtam bele, de a sors egy olyan személyt adott mellém kísérni az utamon, akinek örökké hálás leszek. Sosem felejtem el, milyen zötyögősen indult a kapcsolatunk, hogy milyen sokáig féltem tőle. A vértizzadós olvasmány ismertető dolgozatokról pedig már alig teszek említést. Tudja egyáltalán valaki így hirtelen fejből, melyik szeme van bekötve Jumurdzsáknak?

A lényeg, hogy egy Arany János felet után valahogy teljesen máshogy néztem rá. Nem csak irodalomra és nyelvtanra oktatott, nem csak írni tanított meg, hanem arra is, hogyan álljak ki magamért, hogyan győzzek meg valakit az igazamról, hogyan legyek határozott és valahol azt is, hogy nem baj, ha időnként szembe megyünk a konvekciókkal.

De sokáig tartott idáig eljutnom. Fiatalabb koromban még nem mertem felvállalni amit írok. Nagyon szerettem (szeretek) elmerülni egy-egy írásban hagyni, hogy magával ragadjon, de kiállni a világ elé, hogy ezt igen is én írtam, nem mertem. Ha olvasom az akkori írásaimat, ami leginkább novellákból állt, mindig mosolygok magamon. Egy-kettőt még most is nagyon igaznak és helytállónak találok, de olyan szerkezeti hibákat tartalmaz, ami miatt csak inkább magam olvasgatom őket.

Szeretek írni. Lehet, hogy senki nem olvassa őket, de míg csak a kockás kis füzetembe írtam, akkor sem volt esély rá, hogy bárki lássa. ;)

Teszt: Rokit one step nail polish kit

Sziasztok! 

Mi tagadás jó mélyre kellett ásnom a képekért, ami azt jelenti, hogy megint elhavazódtam... 

Viszont a korábbiakkal ellentétben szeretném megmagyarázni. Nem a költözés, hiszen azon már egy ideje túl vagyunk, inkább, hogy annyira belendült a mókuskerék, hogy csak teltek a napok anélkül, hogy bármi produktívat tettem volna. De ma vettem egy mély levegőt és leugrottam a képzeletbeli vadul zakatoló mókuskerékről. Pont! A többit majd elmesélem máskor. Most jöjjön a Rokit teszt.

Már az is megér egy pár szót, hogy hogyan is került hozzám a készlet. 

A beköltözésünk másod vagy harmadnapján lehetett, mikor kiszúrtam, de az akkori 28 fontos árát kicsit sokaltam, úgyhogy a polcon maradt. Nagy erő kellett hozzá, de nem vettem meg. Majd hetekkel később valami azt súgta, nézzem meg újra.

Jól tettem, mert akkor már féláron volt. Így már szimpatikusabb volt, ráadásul utolsó darab. El kellett hoznom.

Na, de térjünk a lényegre!

A készlet tartalma:

Egy led lámpa

Egy fertőtlenítő folyadék

Két one step géllakk

Húsz darab szálmentes kendő

Egy narancsfapálcika

Egy kicsi körömreszelő

Használata:

Hogy is kezdjem? Egyszerű lenne... De nem az. A one step géllakk lényege, hogy nem kell hozzá sem alap- sem fedőlakk. Ez rendben is van. Zsírtalanítottam, fertőtlenítettem majd felbufiztam a körmeimet, majd mehetett a lakk. 

A végeredmény egy nagyon fényes lakkozás, de valahogy nem volt meg a géllakk érzete. 

És ez már az ELSŐ este meg is mutatkozott, mert az egyik körmömről a vége megpattant. 

Hosszú ideje géllakkozok, tudom, hogy ez lehetetlen. Ilyen egsszerűen nincs. Egy hetet bírt ki, de rendesen megtépázott állapotban volt, mikor leoldottam.

(Kezdeti állapot)

Gondoltam, teszek egy próbát a másik színnel is, de akkor már próbálok hozzá alapot illetve fedőlakkot tenni.

Na, ez volt egy szép eset. A világért nem akart megtapadni az alaplakkon, bár gondolom, ezért one step, de azért sikerült kiszenvedni és így már szép és tartós is lett. 

Őszintén szólva nem hiszem, hogy mint one step géllakk nagyon értékelhető lenne, pedig két csodálatosan szép színről van szó.

A shock pink egy az egyben ugyan az, mint az Avon megegyző nevű körömlakkja, a postbox red pedig egy nagyon dögös igazi vörös szín. 

Nem tudom, hogy miként kísérletezzek még vele, hogy használható legyen...

Viszont egy jó pontot is megemlítek. A lámpát ugyanis imádom. Ami uv lámpám van, az túl nagy, nem is szívesen veszem elő, meg ha elutazunk haza, rendszerint erősen agyalok, hogyan bírom ki egy hónapig köröm ügyileg. De ez most már megoldódott, hiszen abszolut kézipogyász barát méretű.

Ha nagyon kellene értékelnem, 5/4- et mondanék, de csak nagy jóindulattal és csak a lámpa miatt.

Ti mit gondoltok? Próbáltátok már?

S'mores ihlette kávé

Sziasztok!

Ismét sok idő eltelt az előző bejegyzés óta, de most nem ez a lényeg. Végül is jobb később, mint soha. És most itt vagyok. 

Talán még nem tudjátok rólam, de kávéfüggő vagyok. Imádom a kávét. Már a fekete kávé cukorral is maga a mennyei manna ízével vetekszik az én fejemben, de néha szeretem egy kicsit továbbgondolni a kávém ízesítését.

 Egy ideig fahéjat tettem bele, a kávé, cukor, tej hármas után, majd egyszercsak megkóstoltam a Sturbucks új nyári kávé ajánlatát, a s'mores-t. Kávéval és kávé nélkül is imádtam a csokis pillecukros változatot, de mivel nem éppen olcsó bármennyire is rákaptam, nem engedhetem meg magamnak minden nap... 

Így jutottam el az elhatározásig, hogy szeretnék valami hasonló ízesítésű kávét itthon is készíteni. Nem néztem utána, fogalmam sincs, mi lehet a titok nyitja, hogy jobban hasonlítson, nem is nagyon zavar, mert megvan A KÁVÉM. 

Hozzávalók:

• Friss kávé (főzött, isten mentsen az instant löttyöktől)
• Tej
• Cukor (elhagyható)
• Tejcsokoládé
• Pillecukor 
• Tejszínhab
• Fahéj
• Egy pofás pohár, amiből megihatod

Elkészítés:

Tegyél pár kocka tejcsokit egy pohárba, majd tedd be másfél percre a mikróba, hogy megolvadjon. Ha ez kész, és esetleg átlátszó poharad van, kicsit folyassad szét a csokit a pohár szélén, majd öntsed fel forró tejjel, hogy majdnem félig legyen a pohár.

Majd mehet bele minden: kávé, cukor (ízlés szerint, de el is hagyható), pillecukor.

A végén pedig még fújjunk rá tejszínhabot, szorjunk rá egy kis fahéjat (esetleg kekszdarabokat, ha kicsit közelebbi s'mores hangulatra vágyunk), majd tegyünk bele egy szívószálat és élvezzük ezt az ízkombinációt, amit a csokoládés kávé ad a fahéjjal és az olvadó pillecukorral.

Készen vagytok? Küldjetek képet, vagy töltsétek fel az instagramra a #kreasarok hashtag-gel! ;)

A kényszerpihenő után

Sziasztok! 

Huhh! Hosszúra nyúlt ismét a kihagyás, de nem magyarázatot szánok ebbe a posztba, hanem egy örömhírt megosztani: elköltöztünk.

Végre! Hosszú volna elmondani, mennyire gyűlöltem már ott lakni, ahol laktam, de mivel oda érkeztem meg a szigetországba, valahol mélyen a szívemben örökre helye marad. 

De április végén a hóbapok óta tartó kínlódás után egyszer csak hívtak minket az ügynökségtől, hogy van egy lakás, mehetnénk megnézni. 

Boldogok voltunk. Aztán kevésbé.

A beigért lakás alig volt nagyobb a szobánál, amiben ketten éltünk. Nem. Azt már nem! 

De az ügynök nem adta fel azonnal volt még egy ötlete. Új építésű társasház studio lakásokkal... Nézzük meg!

Belementünk, bár útközben rájöttünk, hogy már láttunk róla képeket és elvetettük... Nem.is egyszer.

Eltévedtünk. Mondanom sem kell, hogy nem is kicsit. Ez már megszokott. De aztán odaértünk. 

Kár volt minden. Mikor beléptünk a lakásba, azonnal beleszerettünk, felesleges volt minden ellenérzés.

Már annyiszor elvetettük, de mikor beléptünk, tudtuk, hogy ez AZ. 

Nem ment minden zökkenőmentesen, hiszen a főnököm két napig morgott rám, mert azt hitte fel akarok mondani, meg a költözés sem volt egy sétagalopp, de jöjjön némi képösszeállítás, aztán majd ha úgy alakul és igényt tartotok rá, mindent rlmesélek részletesen.

Hogy fért el ennyi cucc pár négyzetméteren?

Csak hadd feküdjek le!!! Majd holnap kipakolunk! ;) Vagy a jövő héten.... Vagy utána;)

Itt hideg van... De rendes ételt ehetek! Kit érdekel a hideg! ;)

Szép lassan minden a helyére került...

Végre lehet főzni! Végre ehetek!!! Végre senki nem mérgez meg!!! ;)

Közbe esett a névnapom!!

Kajaaa! Végre!! Vagy már említettem?

Készültek körmök is

A szabadidőmet nem kell a fonökeimmel megosztanom

És volt a szülinapom is.

És ezzel eltelt a hónap, amíg nem voltam internetközelben. Mert Angliában még mindig igen egyors a kiszolgálás és nagyon szeretnek az emberekk dolgozni... Ugye érzitek a szatkazust? Egy hónapot várni, hogy bekössék az internetet?

Na, jó ennyi mára! A többit majd egyszer elmondom ;)

NOOTD: Urban purple

Sziasztok!

Huhh... Nem! Nem tudok lemondani erről a színről. Ez a legszebb a világon. Legalábbis nekem... most... 

A Rimmel Super Gel Urban purple árnyalata annyira magával ragadott, hogy újra fel kellett, hogy kenjem, és alkotnom kellett belőle valamit. A kis rózsaszín után ez egy igazi dögös, vad szín, de újabban nagyon kedvelem ezeket a színeket. 

A díszítést egy újabb talpalós munkanap után nem vittem túlzásba, viszont végre felavattam a géllakkhoz ajándékba kapott matricacsíkomat, amit kissé ferdén ragasztottam fel (igen, direkt úgy).

Nekem nagyon tetszik a pirosas-ezüst kombó, valamint imádom ezt a kis geometrikus mintázatot.

Mit gondoltok? Ti milyen színeket hordok szívesen mostanában?

Rózsaszín-arany manikűr

Sziasztok!

Tudom, még nem ugrottam meg a mércét és ezzel a manikűrrel sem fogom, de nem érdekel. Nem akartam, de leírom.

Akinek nem tetszik, az nyugodtan zárja be. Mármint a böngészőt, de ha már itt tartunk, a száját is!

Köszönöm!

Na, de manikűr! Mert ez volt a célom, mielőtt megfertőzte az agyamat az indulat. 

Napokig nem lakkoztam, mert nem találtam semmit, ami tetszett volna. Hiába volt szép, valahogy egyik sem passzolt most hozzám.

Kive egyet. Ezt!

Álmodtam egy színről. Egy nagyon szép visszafogott nude barna szín arany csillámokkal. Az járt a fejemben, azt kerestem minden lakkomban és ez van a legközelebb hozzá, bár ez rózsaszín, de legalább halvány, arany csillámokkal.

A Rimmel Lose your lingerie árnyalata az első pillanattól kezdve, ahogy a kezembe került, nagy kedvencem. Nem hivalkodó, de jól kombinálható és a fehér-arany háromszögekkel nagyon ünnepi, ami kicsit dob a hangulatomon. 

(A háromszögek a two-way-nail art pen segítségével készültek.)

Mit gondoltok? Őszintén! Az építő kritika nem egy az alpári hangvételű húderonadahúzzálhaza kezdetű bugyuta megnyilvánulással. :)