2013. június 21., péntek

Semmi sem örök - Avagy a "megváltoztál" megjegyzések

Kicsit komolyabb téma a mai, de úgy érzem, itt az ideje, hogy belássam, megváltoztam. Igen, és ki nem?
Nem lett más színű a hajam, nem lettem gót, vagy punk vagy bármi más, egyszerűen kezdek felnőni. Nem mondom, hogy felnőtt lettem, hiszen ott még nem tartok. Kellett hozzá egy barát és egy nagyon erős bizalom elvesztése, hogy erre rájöjjek. Megváltoztam, és büszke vagyok rá. 

(balról jobbra: húgom, az akkori legeslegjobb barátnőm: Niki, és én)

Azt mondják úgy kell élni, hogy a kislány, aki voltam büszke legyen arra akivé lettem. Szerintem büszke lenne, elértem annyi mindent, amit szerettem volna. Ugyan voltak hullámvölgyek, mikor nem minden volt a helyén, de végül is olyan vagyok, amilyen akartam lenni: Határozott, ám nagyon makacs, nagylelkű, de nagyon naiv, és bátor, de vitakerülő.
(bal:én, jobb: Nyünyü)

Kipróbáltam eddigi életem során sok mindent. Voltam cuki kislány, "hideg" fél-emó, titokzatos idegen, és aztán ami most vagyok, amit még én sem tudok meghatározni. Nem voltam mindig jó, sokszor követtem el meggondolatlanul dolgokat, de semmit nem bánok, egyetlen hibámat sem, hiszen meg kellett tanulnom. 


(bal:én, jobb húgom)
Mindannyian végig megyünk ezen a göröngyös úton, mely során változunk. Ez az élet rendje, de ez nem mindig fog mindenkinek tetszeni, de ez nem is lényeg. 
Ahogy anyukám mondaná, amíg tükörbe tudsz nézni, addig ne foglalkozz mások véleményével. Inkább ne szeressenek azért, aki vagy, mint, hogy szeressen azért, aki nem. 

(bal:én, jobb: Cinti <3)

Hogy akkor ki is lettem én? Még nem tudom, de egy biztos: Ha megvan a véleményem, nem fogom magamban tartani és nem is fogom megváltoztatni senki kedvéért. 

Csak egy lány vagyok, mint mindenki más. Élem az életem, tanulok, zenélek, körmözök, blogolok, de legfőképpen élek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése