2013. május 7., kedd

Tornacipőből tűsarok

Rutinos érettségizőként semmi meglepő nem történt ma, viszont majdnem tizenkilenc évesen rájöttem, hogy felnőttem (legalább is a külvilág felé).

Gyermekként álmodunk róla, hogy milyen jó lesz majd, mikor csinosan és elegánsan belépünk vizsgázni, vagy az egyetemre, vagy a munkahelyünkre. Elképzeljük, milyen klassz lesz felnőttnek lenni, mikor sminkelhetjük magunkat, és mindenki tisztel, megbecsül.

De most mégis nehezen szakadok el a tornacipőmtől. Hogy honnan ez a szimbólum...
Soha életemben nem éreztem valami csinosnak magam, éppen ezért én az amerikai filmek baseball sapis, kopott tornacipős kislánya voltam, és ahogy nőttem, egyre inkább erősödött bennem a kényelem, mint az hogy csinos legyen.

A mai tinikkel ellentétben ez után sem sminkeltem agyon magam, nem hordtam prtyruhát az iskolába: farmernadrág, póló, és egy kényelmes cipő. 

Ahogy nőttem, beléptek az életembe a külsőségek: a smink, a jó frizura, a kicsit csinosabb ruhák, de egy megmaradt: a lapos cipő.

Számomra ez az egy képviseli a mai napig is a gyermekkoromat, a nyugodt biztonságot. Csinos a magassarkú cipő, ez tény, és sokszor gondoltam is, hogy csak úgy, mert ahhoz van kedvem, felveszem, de amint ez mindennapossá válik, félek, véglegesen felnőnék, és még egyelőre nem szeretnék.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése