Sziasztok!
Nem könnyű bejegyzés következik. A valódi piros szájszín tinikorom óta nagyon bejön, de éppen azóta is néznek miatta hülyének vagy néznek rám furcsán. Így csak mostanában értem el idáig, hogy nem érdekel, én akkor is vörös ajkakkal megyek bevásárolni, mert nekem tetszik. Ennyi. Akinek nem, az nem néz rám. Azóta nem is figyelek fel a csodálkozó pillantásokra. (Mellesleg szerintem kevésbé feltűnő, mint kék és rózsaszín hajjal mászkálni, ami szintén tetszik... Csak ez nem magamon.)
Na, de ott tartottam, hogy tizenéves koromban váltam igazi vörös rúzs fanná, egészen pontosan 2010. Decenber 10-én, mikor csak azért is felkentem a vörös rúzst és nekivágtunk az éjszakának. Na, jó, az estének, de végül is jó késő volt.
Ez volt az a tizenhat éves lány, aki voltam, aki elindította a lavinát, amit a mai napig nem tudok megállítani. Akkor megváltoztam. A szürke kislány elindult az úton, hogy színesebb személyiséggé válljon.
Ezzel a rúzzsal kezdődött minden, ahogy minden lánynál. El-elcsórtam anyu rúzsát, amit ő sosem használt, majd végül nekem adta. Bár nem tűnik pirosnak, de az ajkakon vakító vörös, egyszerűen vonzza az ember tekintetét, és még tartós is. Az egyetlen baj, hogy kevés van már belőle, és fogalmam sincs a márkáról, sem semmiről ezzel a rúzzsal kapcsolatban. Ha valaki esetleg ismeri, tegye meg, hogy megírja nekem. :)
Azóta sokszor és sokféle élénk rúzst használtam, és ugyanazt érzem, amit az első alkalommal. Eltelt önbizalommal, többet mosolygok, ellazulok... Kicsit az az én vagyok, akit kevésbé engedek előtérbe.
A legtökéletesebb vörös szín
Három évvel ezelőtt azt hittem, jól áll ez a szemöldök... De nem.
Zöld napos alter-én
Nektek mi a vörös rúzs sztoritok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése