Látszat világ

Sziasztok!
Fuhha, nagyon ideges vagyok, hogy fogadjátok ezt a bejegyzést. Nem manikűr, nem smink, nem is csajos kreatív, de akkor is kreatív rész.
Körülbelül tízéves korom óta, írogatok, és mindig is jó visszajelzéseket kaptam a suliban, mégis sosem engedte senkinek, hogy beleolvasson. Most ti vagytok az elsők, akik láthatjátok a legújabb agyszüleményemet. Nagyon varom a visszajelzéseket legyen az pozitív vagy negatív. Az írás a részem, nem tudtok megbántani egy-egy építő kritikával. Csak őszintén! ;)

Látszat világ

Üdvözöllek nálam! Ez itt az én világom, pillanatnyilag az otthonom, a hely, ahol élek, érzek és létezem. Hadd vezesselek körbe.
Látod ott azt a rozoga vaslépcsőt? Ugye, hogy milyen furcsa harmóniát teremt az épületnek. Szeretem ezt a lépcsőt. Ha felmész, nem sokat látsz, bent mindenki bezárkózott a maga szobájába, a saját világába.
Menjünk tovább! Látod, mennyi az autó körbe mindenhol? Általában rengeteg vendég van, és annyi felé. Néha nem tudni, mit tudsz meg ismeretlen emberekről az otthagyott tárgyaik nyomán. Nézd, a díszeket! Szép, ugye? Itt minden ilyen, élére hajtogatott és vidám, itt mindenki boldog, az is, aki sajgó tagokkal húzza az agyat. Látod azt a lányt? Mosolyogva kivan jó reggelt, de ahogy a vendég elfordítja a fejét, maris visszaesik a természetellenes tartásba. A nyaka lefele bukik, mert mindenhez odahajol, portörlés, mosogatás, kádsikálás. Neki lassan ez a természetes, és hiába kínlódik, mégis mosolyog.
Látod, milyen apró mozdulatokkal igazgatja az ágyat? Meg sokáig tart, de úgy kell kinéznie, mintha fél perc alatt kész lenne. Minden feszes, pormentes, csillogó és tiszta. De látod-e, hogy a lepedő ferde, vagy, hogy a kávét három napja tették ki, mert nem vittek el? Látod-e, hogy nem húsz, hanem negyven percig dolgozott itt bent valaki? Nem, és nem is érdekel. Ha belépsz, pontosan ezt a látványt várod. Nem nézed, hogy hanyadszorra nem sikerült elfelejtenie a takarítónak, hogy nem három kávé és két cukor hiányzik, hanem fordítva, nem érdekel, hogy az ágyneműt a kezében hozta a második emeletről, mert reggel félrenézte a listát, nem számít, csak az, amit látsz.
Csak a látszat a lényeg. Látod azt az angol párt ott? Boldognak tűnnek igaz? Pedig ma is összevesztek, de nem mutatják, csak rájuk tartozik. Itt minden más, mint, aminek látszik. Nem tudod, ki kicsoda valójában, nem tudod, milyen életet el, csak azt latod, hogyan viselkedik. Mert nincs időd rá emlékezni. Elfelejted a kimondott szavakat, a megtett lepéseket, nem vagy benne biztos, hogy mit csináltál meg és mit nem, és közben rettegsz, hogy valamit rosszul csinálsz és barmikor kirakhatnak.
Mert a főnök mosolyog, de a szemeben ott van a gyilkos fény, bocsánatot kér, de közben kicsit sem érdekli, mennyire szenvedsz. Mint mondtam, minden csak látszat, mindenki maszkot hord. Csak akkor következik be a katasztrófa, mikor ez az álarc lehullik, és felvillan a valós arcunk. De ezt sem fogod látni, ügyesen eltakarják. Ahogyan leplezem én is minden nap, hogy mit érzek.
Erősnek kell látszanom, nem lehetek fáradt, rosszkedvű, nem mondhatom ki, hogy az egészet csak a pénz miatt csinálom, mert amúgy rühellem a munkámat, és nincs is hozza kedvem felkelni reggel. Élnem kell... egy látszat eletet... ebben a látszat világban

.

Muffinos mani

Sziasztok!

Vaahh! Komolyan minden tiszteletem azoké, akik munka mellett képesek a rendes életre....
Tudom, hogy iszonyú sokat írok mostanában Angliáról, úgyhogy ezúttal egy nagyon aranyos kis manit mutatok nektek.

Semmi különleges nincs rajta, a jól megszokott Rose Nail 006 és claire's splatter effect 12568 sequins duó a gyűrűsujjon egy kis Miss Sporty sparkle touch-csal és egy kis cuki muffin körömdísszel. Iszonyat megtetszett ez a sütis körömdísz tárcsa.  

Amúgy nagyon sajnálom, hogy ilyen keveset blogolok, de munka után nekem valahogy nincs lelkierőm, hogy valamit is csináljak. Festegetem ugyan a körmöm, úgy kétnaponta, mivel mindig lekopik a sok vegyszer miatt, de meg csak lefotózni sincs hangulatom. 

Megpróbálom összekapni magam és hamarosan jelentkezni. Addig is mindenkinek hatalmas ölelés, aki eddig kitartott mellettem. :D

Egy új élet

Sziasztok!

Fuhh! Az elmúlt hét maga volt a megtestesült fáradtság. Minden új körülöttem, a hétvégén beköltözhettem a saját szobámba és ma, az első szabadnapomon sikerült nagyjából rendet is vágnom benne, mert munka után csak annyi erőm volt, hogy a ruháimat végre kivegyem a bőröndből és eltegyem, de mindent szanaszét hagytam.

Nyolc napot dolgoztam eddig és sok mindenre rájöttem
1. I do it just for a money (nem tudom, pontosan így kell-e, de a lényeg, hogy csak a pénzért csinálom, mert amúgy nem embernek való munka ez... de kitartok, mert kell a pénz az egyetemre)
2. a hidratáció olyan luxus, ami nélkül itt nem lehet élni. Komolyan kikészült a bőröm, a hajam, de leginkább a sok vegyszer miatt a kezeim. Néha úgy reztem, hogy az ujjlenyomatomat is lemarta mar a vegyszer... Szoval itt tortent az egyik valtozas, mert otthon en nem igazan foglalkoztam hidratalassal, de itt elengedhetetlenne valt szamomra.

Sokban nem ter el az eddigitol az arcapolasi rutinom, csak egy szamomra negyon kedves, de eddig hanyagolt termekkel egeszult ki. Liza, ezer halam erte, most eletet mentett.

Az egész úgy néz ki, hogy este lemosom a sminkem a Lora sminklemosó kendőjével, amit otthonról hoztam magammal, úgyhogy hamarosan valami újnak kell utánanéznem, majd elmegyek zuhanyozni, így a maradék smink is lejön. Ha mégis marad valami, akkor azt az amúgy is következő Balea arclemosó zselével távolítom el. Ez amúgy is szárítja a bőrt, de nem szoktam vele törődni, otthon hamar visszaállt a rend, itt viszont kell egy kis segítség, amit az Avon Solution winter day hidratálókrémjével adok meg az arcomnak. Reggel mosakodás és a Balea arclemosó újra és jöhet a smink. 

A smink terén is vannak némi változások az otthonihoz kepést. A munkasminkem gyakorlatilag alig látszik, hogy smink, csak én tudom, hogy ez nagyon nem a bőröm és az arcom eredeti állapota.

 Mondanom sem kell, hogy semmi szükség sminkre, mondjuk lehet, hogy nem lenne tanácsos a vendégeket a smink nélküli arcommal riogatnom... Na, de lényeg, ami lényeg, kezdetnek a Miss Sporty So matt perfect stay alapozóját használom. Otthon vettem egyet pluszba és a régit a tesómnak adtam, mert olyan sok abban nem volt, viszont nem tudtam, kapok-e itt belőle. Aztán a borhibákra a Catrice Camoufalge korrektora következik (na, meg a szemem alatt éktelenkedő karikákra, mikor hajnalig beszélgetek a többiekkel facebookon), majd a Clinique púder a soros. Sosem használtam Clinique termékeket, ez most itteni újítás, de eddig iszonyatosan tetszik, nekem nagyon tevealt. Az arcomon ezen kívül csak egy kis kontúrt szoktam használni, azt is csak finoman, az Elizabeth Arden palettában található kontúrral. Ez is itteni újítás, és mielőtt bárki azzal támadna, hogy de jól megy nekem, mindkettőt ajándékba kaptam, ezt a palettát nem is újan, de nekem nagyon tetszik.
A szememre csak szempillaspirált használok, mégpedig a Maxfactor Clump Defy spirálját. Egyelőre ez is tesztüzemmódban van, de tetszik a végeredmény, mondjuk a Lora extra volumen spirálja valahogy jobban a szívemhez nőtt. A szemöldököm az utazás előtt vett Miss Sporty szemöldökceruza és a szokásos (újabb adag) essecne zselé tartja rendben.
Na, és van meg ott valami a képen... Ez is itteni beújítás, de a számon használt minden hidratálót (meg a labellot) is simán lesöpri. Tessék megkövezni, de igen ez, az, Vaseline. Tudom, otthon elég furcsa visszhangja van, nem is mer az ember venni, de itt ez teljesen elfogadott dolog és remekül hidratálja az ajkakat és a kiszáradt bőrfelületet.

Ezek után valahogy így nézek ki komásan, fáradtan, mikor minden porcikám előre könyörög, hogy ne kínozzam, de munkára készen. :D

Igazság szerint sokat gondolkodtam mostanában, hogy látom, a volt osztálytársaim milyen jól érzik magukat az új ismerősökkel, és nagyon tudom irigyelni őket. Tálán nem is érzik, de nekik most nagyon könnyű, nem kell mást tenniük, mint jól teljesíteni és szórakozni... én pedig néha nagyon egyedül érzem magam, pedig itt van a családom, de mikor arra gondolok, mennyi mindent hagytam ott... nos, akkor nem könnyű, de mindig erőt kapok attól, hogy tudom, miért csinálom.

Sokkal szívesebben járnék be reggel nyolckor órára, mint dolgozni, de most nekem itt a helyem... legalább is azt hiszem. Szeretem Angliát, és nem panaszkodom, mert egy fantasztikusan szép és érdekes helyen lehetek, ahol rengeteg kultúra megfér egymás mellett előítéletek és piszkálódások nélkül, és meg a nyelvi problémák sincsenek, mert mindenki másként beszel, így fel van készülve rá, hogy esetleg jobban/másként kell elmagyaráznia. Emberségből sokat tanultam itt az elmúlt idő alatt.

Na, nem húzom tovább az időt ilyen elmélkedésekkel (mondjuk mostanában szoktam... sokat...nagyon sokat ilyeneken agyalni).

További szép napot! :D